Gordon megállt a Marble Arch-i metróállomás előtt. - Nem kísérlek haza - mondta. - Megőrjít ez a hasogató fejfájás. És ne felejtsd el, amint kiheverted, hívj fel. - Nem foglak felhívni - mondtam -, hacsak nincs rá speciális okom. - Nem speciális, különös. - Jó - mondtam. - Jobb, ha metróval mész - jegyezte meg. - Ilyen időben ne ácsorogj itt az utcán. Ha választhatok jármű és jármű között, szívesebben mentem volna busszal, a szemerkélő eső ellenére. De én a végsőkig engedelmes voltam. - Jó, metróval megyek - mondtam. Megfordultam és lementem a földalattihoz. Január vége felé jártunk, késő délután volt. A nappaliban ültem, útra készen felöltözve, hogy vacsorázni menjünk. A férjemre vártam. Szerencsére múlik az idő, mondogattam magamban. Minél későbbre jár, annál jobb. Ha most szólok neki, amikor sietnünk kell, könnyebb lesz. Nem lesz rá időnk, hogy kitárgyaljuk a dolgot. - Na végre, kész vagyok - mondta. - Azt hittem, a végtelenségig fog beszélni. Képes volt még a múlt heti londoni időjárásról is beszámolni, ráadásul percenként egy fontért. Még szerencse, hogy nem én hívtam. - Ki volt az? - kérdeztem. - Az a pasas a Sotheby's-től? - Igen - felelte. - Még nem hallott az emberiség egyik nagy találmányáról, az írásról. Mindig mondtam, hogy analfabéta. Úgy szerzi be magának az árut, hogy gombostűkkel tűzködi tele a katalógusokat. Akkor hát mehetünk? - Igen - mondtam -, egyébként... Azt mondtam, "egyébként". Igen, ezt a jelentéktelen témák bevezetésére szolgáló szócskát használtam, pedig amit mondani akartam, rendkívül fontos volt számomra. Olyan életbe vágóan fontos, hogy akár a házasságomat és az egész vele járó biztonságot is hajlandó lettem volna kockára tenni érte. - Egyébként - szólaltam meg ismét - már akartam szólni neked... Londonba kell mennem. - Miért? - kérdezte a férjem. - De miért? - kérdezte. - Van valami különösebb okod rá? Hallgattam. - Mi célból? - kérdezte. - Levegőváltozásra van szükségem - mondtam. - De miért Londonba? - kérdezte. - Mert engem az imént épp Londonból hívott fel valaki? És ha Rómából hívtak volna, azt mondanád, hogy Rómába kell menned? Vagy mi? - Szeretnék egy időre elszakadni a háztartástól, az ügyes-bajos napi teendőktől - mondtam. - Hát jó - mondta -, de ha épp most vágysz erre a levegőváltozásra, amikor itt, Madridban tél van, miért nem Malagába utazol vagy a Kanári-szigetekre? Csatlakozhatnál Lady Ellishez, ő, azt hiszem, úgy egy hét múlva utazik. Da Costáék is elutaznak. Da Costa persze nem, csak a felesége meg az anyósa. - Nem - mondtam. - Én Londonba szeretnék menni. - De miért? - Szeretnék találkozni a barátaimmal - mondtam -, meg be is kellene szereznem egy-két dolgot. - De nemrég voltál - mondta a férjem. - Most voltunk Londonban... mikor is? Októberben, november elején. Három hónapja. Három hónapja ott volt neked egész London.
Minden feliratkozó értesítést kap havonta a legújabb , legnépszerűbb videókról.
neked is a legjobbakat! :)