Apa és fia (2. rész)

Leírás:

ezt éreztem. Elvettek minden illúziót, lelkesedést tőlem. Még jártam edzésre, még ott voltam a Honvéd-uszodában, de már csak az árnyékképem csobbant a vízbe. Cica eközben jól megdugta a barátnőmet. Muszáj elmesélnem, mert annyi indulat van bennem iránta, hogy azt szavakban is nehéz kifejezni. Mindjárt megérted, miért. Az egyik ismerősöm, egy igazi bennfentes ott volt a Magyar Úszószövetség elnökségi ülésén, amelyen szóba került az én ügyem. Az én eltiltásom. Na, most ez a Cica, ez a kis szöszke felszólalt, és azt mondta, könnyed, flegma hangon: „Egy szeletet magamra vállalok abból a pizzából, amely Szepesi Niki kálváriáját okozta...” Egy szeletet vállalsz?! Hiszen neked köszönhetem, hogy véget ért a pályafutásom, hogy belém rúgtak, hogy megaláztak, hogy a Cár végre kidobhatott, hogy már nem volt pénzem, hogy már senki lettem az úszótársadalmon belül. És egy szelet pizzát vállalsz ebből? Hát akkor tessék, most én leszek az ananászos, sonkás feltét a pizzán. Szóval ez a Cica, akinek amúgy felesége, gyermeke van (láthatod, mindenkinek van felesége és gyermeke, és mindenki félrebaszik) egy úszóbulin, egy belvárosi sörözőben szépen eltűnt, elsunnyogott a barátnőmmel. Cica amúgy engem is meg akart dugni, de hát esélye sem volt rá. A barátnőm viszont valami megmagyarázhatatlan okból vonzódott hozzá. Ott ücsörögtünk abban a sportos sörözőben, mi, az úszótársadalom krémje, a barátnőm meg sehol. Miként Cicát sem láttam. Kérdeztem a többiektől, hol vannak. Semmi válasz. Én persze - nem meglepő módon - jól bebasztam, de annyira még magamnál voltam, hogy felfedező útra induljak. Mentem, mendegéltem, s a söröző végében rá is leltem a megoldásra. Cica ült egy széken, álló farokkal (hadd ne jellemezzem most ezt a testrészt), az én barátosném pedig mintha Overdose nyergében ülne, ott lovagolt rajta. Annyira megdöbbentem, hogy üvölteni kezdtem vele: „Mi a lófaszt csinálsz te itt? Hülye vagy? Ezzel a fasszal dugsz? Menjünk a pi322 csába innen! Azonnal hagyd abba. Gyerünk, öltözz...!” Hát ezt mondtam. Ezt ordítottam. Látnod kellett volna Cica arcát, illetve a szemét, legszívesebben megölt volna a tekintetével, hogy mi az istent keresek én ott. Miért szólok bele, amikor ő éppen félredug, amikor éppen megcsalja a róla áhítatos szeretettel beszélő feleségét (nagyon vicces: hányszor hallottam a nejétől, hogy bezzeg az én uram, az nem ilyen, nem olyan), miközben ott nyargalászott rajta a barátnőm. A fellépésem hatásos volt, abbahagyták a szexet, a barátnőm leszállt a farkáról, hogy aztán az utcán üvöltözzünk egymással, mint két idióta. Cica megérdemli, hogy most jól odabasszak neki. De nem csak ő volt az én sírásóm. A szövetség sem állt ki mellettem, pedig a kapcsolatrendszerük,

Kommentek: