Puha szar a szürke nadrágja lábán

Leírás:

szexuális neveléssel is, hangoztatva a koedukáció és a „szerelemre nevelés” jelentıségét. A szexuális nevelés múltjáról - a 18. századtól a 20. század 70-es éveiig - Vincze László (1983) írta a legátfogóbb, magyar nyelvő ismertetést. Szerinte Rousseau-val kezdıdik a szexuális nevelés jelentıségének felismerése, amirıl aztán egyre szenvedélyesebb társadalmi vita kezdıdött. Ennek elsı hullámát Rousseau követıi, a filantropisták „kavarták”; ık a szexuális felvilágosítást az „onániának” nevezett maszturbáció és a nemi betegségek elleni küzdelemre szőkítették. A második hullámot a 19. század végén, a reformpedagógia, a koedukáció és a „nık felszabadításának” propagálása jellemezte. A harmadik hullám S. Freud és a pszichoanalízis megállapításait (tehát az „ösztönfejlıdés elméletét”) próbálta a nevelésben érvényesíteni; egyik fı képviselıje S. Bernfeld (1932) volt. A vitákban eleinte a konzervatívok szava volt a döntı. Az utóbbiak egyik legismertebb alakja Fr. W. Foerster német professzor volt, aki már 1907-ben könyvet írt („vallásos meggyızıdéstıl tüzes nyelven”) a nemi erkölcsrıl és a szexuális nevelésrıl (amit két évvel késıbb Konzervatívok és szexuálreformerek Foerster szerint a legerısebb szexuális nevelési tényezı a vallás. Irányzatának másik képviselıje, F. Paulsen (1911, 1972) az akarat edzésében, az önuralom fejlesztésében látta a nemi nevelés fı feladatát. Ennek során szerinte a következıkre kell ügyelni: 1. „A gyermek lelkébe kiskorától kezdve el kell vetni a szemérmesség szokását. ... A szemérem csodálatos ösztöne a nemi funkciókat ama dolgok közé sorolja, amelyek menekülnek a fény és szem elıl, amelyek nem tőrik meg, hogy beszéljünk róluk.” 2. „A gyermek képzeletvilágát meg kell óvni a szennyes és közönséges dolgok fertızésétıl.” A pornográf termékek elıállítóival szemben rendıri eljárást kell alkalmazni. 3. „Fejleszteni és erısíteni kell a tevékenységi ösztönöket.” Az unalom ugyanis - mint tudjuk - az „ördög párnája”. 4. „A büszkeséget kell az ösztönökkel szembeállítani.” Legyen büszke a fiatal arra, hogy legyızi a vad nemi ösztönt. A szexuális felvilágosítást Paulsen elvileg nem helyteleníti, feltéve, hogy azt a szülık végzik, és nem túl korán, nehogy „a gyermek figyelmét idı elıtt felhívjuk ezekre a dolgokra.” A pedagógusnak Paulsen semmi esetre sem tenné feladatává, hogy „olyasmirıl beszéljen, amirıl beszélni illetlenség”. Legfeljebb azt tartja elképzelhetınek, hogy „egy idısebb, megértı orvos az iskolából való kilépés alkalmából szakszerő, több mint csak moralizáló ismereteket közöl az életbe távozókkal.” Ezen higiéniai tanácsokat és komoly figyelmeztetéseket kell érteni,

Kommentek: