Kibaszott a kedvenc tinédzserem

Leírás:

Bayreuthban azonban, ahol minden újabb bemutató változásokat hozott a szereplőgárdában – a náci vezérek támogatottjait szerepeltetni kellett –, e téren minden maradt a régiben. 1940 nyarán a darmstadti bíróság öt év börtönre ítélt egy tizenkilenc éves falusi napszámost a 175. § alapján. A vád azt rótta terhére, hogy százhuszonhét esetben tartott fenn erkölcstelen kapcsolatot férfiakkal, és közülük ötvenegy esetet bizonyítani is lehetett. A náci sajtó meghökkenéssel kommentálta az enyhe ítéletet – azt várta, hogy a visszaeső bűnöst halálra ítélik. A fiatalember kirendelt ügyvédjének köszönhette az életét, aki elkötelezetten védte. Orvosi bizonyítvány segítségével bizonyította, hogy a fiatalember „átmeneti, pubertáskori viselkedészavarban” szenved.cdxxiv A bíróság elfogadta a védő érvelését, mert az eset nem illett bele a náci vezetők elképzeléseibe. Hivatalos vélemény szerint a homoszexualitás csak a bolsevista zsidók lakta nagyvárosokban dívik, nem pedig a fajtiszta falusi közösségekben.cdxxv Amikor végül tudomásul vették, hogy a homoszexualitás nem korlátozódik pusztán a bűnös metropoliszokra, Hitler 1941. november 15-én titkos rendelkezést adott ki „az SS és a rendőrség erkölcsi tisztaságának megőrzésére”. Annak érdekében, hogy mind az SS-t, mind a rendőrséget megtisztítsák az azonos neműek iránt vonzódó pipogya alakoktól, mindazokat, akik más férfival tartanak fenn erkölcstelen kapcsolatot, tekintet nélkül életkorukra, halállal kell büntetni. Ahogy haladt az idő, úgy erősödött a harc a homoszexuális „perverzió és elfajulás” ellen. De bármennyi, egyre aprólékosabb rendelkezést hoztak is, a nácizmusnak megvoltak a maga határai. Egymásnak ellentmondó leiratok és rendelkezések teremtettek káoszt. Sok „rejtőzködő” homoszexuális eltűnt szem elől, nem tudták leleplezni, mert – egy rendőri jelentés szerint – ”titokban tartják üzelmeiket, a nyilvánosság előtt ravaszul titkolják hajlamukat”. A heves kampányt, amely az azonos neműek iránt vonzódók kiirtását vette célba, enyhítette annak a reménye, hogy megtalálják a „csodaszert” meggyógyításukra, és az „elfajzottakat” esetleg meg lehet menteni a „Führer és a haza” számára. 100 000 homoszexuálist fogtak le, 50000-t fegyházbüntetésre ítéltek. Hozzávetőleg 15000-en kerültek koncentrációs táborba, és csak a felük maradt életben.cdxxvi 1945 után homoszexuálisok nyilatkoztak a náci időkről, állandósult félelmeikről, kínzásokról, zaklatásokról, partnereik és barátaik haláláról. A kiterjedt vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a barna rezsim vezetői nem tudták megvalósítani céljukat, a homoszexualitás mint jelenség 1933 és 1945 között egyetlen pillanatra sem szűnt meg. A nemzetiszocialista mozgalom viszont 1945 után sokak tudatában homoszexuális mozgalomként szervült.

Kommentek: