Szexi londoni utcai segg

Leírás:

Az ágy szélére húzódtam, és leengedtem a lábam a földre. Haboztam. Ránéztem, hátha mégis gúnyt űz belőlem. De nem. Komoly tekintettel fürkészett. - Lassan álljon fel - mondta. - Még gyenge. Kikísérjem? - Ugyan, ne vicceljen - mondtam nevetve. - Istenem, istenem - mondta -, hogy nekem soha nincs szerencsém a nőkkel! Alig tettem egypár lépést, mikor utánam szólt: - Lassan. Maga nem Erzsébet királyné, és ez most nem a koronázási ünnepség. - Odajött hozzám, óvatosan lefejtette a mellemről a kezemet, benne a lepedővel, amit még mindig görcsösen magamhoz szorítottam. Elvette a lepedőt és az ágyra hajította. Kimentem a fürdőszobába. Mikor kész voltam és megtörültem magam, fájt, ahogy a combom közt végighúztam a papírt; a szeméremajkak széle csupa duzzanat és horzsolás volt, éppúgy, mint araikor elvesztettem a szüzességemet. Ezt nem fogom elmondani neki, gondoltam. Nem szerzem meg neki ezt az örömet. És még a nevét sem tudom. Soha többé nem akarok találkozni vele. Vadállat. De ha mégannyira méltatlankodtam is, valami jóleső érzés áradt szét bennem, amiért ez a férfi nemcsak hogy a hatalmába kerített és fájdalmat okozott, de birtokbavételemnek fájdalmas nyomait is otthagyta a testemen. Bárcsak ő fosztott volna meg annak idején a szüzességemtől, kívántam magamban, és nem az az ökör. Letéptem még egy kis papírt, újra megtörültem magamat, hogy lássam, nincs-e rajta vérfolt. A szüzességem egy kis vértócsában veszett oda. A papíron most nyoma sem volt vérnek. Sajnáltam. Visszamentem a szobába és lefeküdtem. Hallottam, hogy fel-alá járkál, és azt hittem, pizsamát vesz. De meztelen volt, amikor odajött mellém. Szorosan a falhoz simultam, hogy helyet csináljak neki, és ő középre feküdt, hanyatt, csukott szemmel. A szobában még égett a villany, egy lámpa az éjjeliszekrényen, egy pedig az íróasztalon. Nem mertem megkérni, hogy oltsa el. Az oldalamon feküdtem, az egyik karom a fejem alatt, a másik a mellemen, ahogy mindig szoktam elalvás előtt. - Ne húzódjon el tőlem - hallottam a hangját. Hátrafordultam. És bár pontosan úgy feküdt, mint addig, a hátán, csukott szemmel, és a hangja is halk volt és nyugodt, mégis a hideg futott végig a hátamon. Értelmetlennek tűnt továbbra is tagadnom azt, amit kezdettől fogva, már ott a Shepherdsben sem akartam beismerni, és amit magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy "valóban furcsa szeme van". Féltem tőle. Gyorsan a másik oldalamra fordultam, és igyekeztem valahogy a magam számára is kényelmesen mellé bújni, úgy forgolódtam, mint egy kutya, amelyik hosszasan izeg-mozog a párnáján, mielőtt összegömbölyödve elalszik. Sápadt, sovány, csontos teste volt, a válla nem szélesebb, mint a csípője. Az ilyen szikár, nyeszlett alkatra mondják, hogy olyan, mint "az óramutató hatkor", felfelé is, lefelé is egyenes - mintha csak a fukarság tündére őrködött volna a fogantatása felett. Nemcsak hogy látványnak nem volt szép, de az ágyban is kényelmetlen volt mellette feküdni. Eszembe jutott Reggie Starr, és vágyakozva gondoltam rá, milyen jó volt éjszakára odabújni az ő széles, nagydarab testéhez.

Kommentek: