Isabella ugyanis még mindig nem telt be azzal, hogy élő játékszer jutott a karmai közé, s a pihenéstől újjáéledt, régóta megtartóztatott teste még többet követelt... De ahhoz, hogy kedvére játszadozhasson a kiszolgáltatott fiúval, neki magának meg kellett „tisztulnia” a fölösleges izgalmaktól, pontosabban csak annyit volt szabad engedélyeznie ebből magának, amennyi nem akadályozta meg a szabad cselekvésben. A víz vadul, zajosan zubogott a rózsából és a csapból egyaránt, ezért nem hallhatta tehát Rodrigo az imádott senorita búgását, nyöszörgését, sóhajait. Isabella képzeletét, testét pokoltűzként égette a kint várakozó, meztelen, megláncolt férfitest képe. Úgyhogy keze törvényszerűen siklott combjai közé szappanozás közben. Ujjai előbb csak gyöngéden érintették meg csiklója hegyét, majd a mutatóujj és a nagyujj közrefogta, sodorni-pödörni kezdte a karcsú húspálcikát, miközben a fürdőkádban álló, meztelen senorita combja magát a csiklót ingerlő kezet ejtette fogságba. Előbb csak állva, vonagló testét a mindenhonnan visszatükröző tükrökben csodálva-imádva elégítette ki magát Isabella. Aztán kilépett a kádból, hirtelen elhatározással elzárta a szakadó vizet, s végigvetette magát a rugalmas pihenőágyon, a fehér fürdőlepedőn, mely apró bolyhaival ingerelte bőrét... S akkor már szabadjára engedte testét, képzeletét. Lábát fölrúgta a falra, a mennyezeti tükör élesen mutatta kinyílt piros rózsáját lenti ajkainak – megnyílt a rózsa szíve is, a hüvely fekete kürtője... És akkor meglátta lelki szemeivel a vágytól feszengő, farkát fejként emelgető fiút, aki hallgatózik, egyre jobban hegyezi a fülét... És nem hiába! Keze ugyanis újra, de csak átmeneti stációként járta körül a vérszínűre gyulladt csiklót, hogy aztán három ujja mélyen elmerüljön teste mélyeiben... Ezt sose szerette igazán Isabella, néha egy-egy barátné, de főképpen férfiak elégítették ki minden vágyát... Most azonban ordított a kéjtől, üvöltött a gyönyörtől, s ebben a kint várakozó volt segítségére, aki mindent hall, aki (saját üvöltésének hangjai közepette ezt még hallotta) őt hívja! Isabella Capellina azonban altestét forgatva, seggével a legvadabb spanyol táncot lejtve, önnönmagát elégítette ki, hogy aztán, immár hűvösen, tisztán s anyaszült meztelenül kisétálhasson a fürdőszobából, s futó pillantást vetve a fiúra elégedetten konstatálhassa, hogy annak fütyköse szebben már nem is meredezhetne; végül pedig elnyúljon az ágyon, arcára kiültetve a szelíd megbocsátás és közöny kifejezését, s becéző hangon azt mondhassa: – Most pedig mesélni fogsz, kis kukkolóm! Pihenni akarok. És vigyázz, nagyon érdekes legyen a történet, mert olyan táncot járatok veled, amilyet férfi még nem járt asszony előtt... Szegény Rodrigo! Szegény külvárosi, kicsit szélhámos, kicsit (betyár)becsületes srác!
Minden feliratkozó értesítést kap havonta a legújabb , legnépszerűbb videókról.
jó videó