Twitter scamgirl fing gyűjteménye

Leírás:

ilyen csak egyszer adódik az ember életében. Sajnos, nem érezte át. „Úgy gondolom, az email nem a megfelelő eszköz arra, hogy fontos dolgokat közöljünk” – írta a válaszában. Nem értettem, hová az ördögbe akar kilyukadni, így felhívtam telefonon is. – Sajnálom… már meséltem neked Grahamről. Hogy lehet, hogy…? Meredith szó nélkül letette a telefont. Amikor Graham megérkezett, ágyba bújtunk. Előtte és utána csónakáztunk, elmentünk a vásárba, és végtelen beszélgetéseket folytattunk mindenféléről. Graham közben lapos kavicsokat dobált a tóba; némelyik tizenötször is megpattant, messze a víz színén. – Kenyából hoztam – magyarázta. – Könnyen lejön az emberről. Ezután Proustot olvasott fel nekem. A nap már lemenőben volt a tó távoli oldalán. Nem is hallottam, hogy mit olvas. Az oldalamra dőltem, és őt figyeltem. A napnyugta fénye Októberben, úgy hat héttel Graham látogatása után, Meredith felhívott, és azt javasolta: – Ebédeljünk együtt, és próbáljuk tisztázni ezt a szerencsétlen ügyet. Korábban érkeztem a megbeszéltnél. Ideges voltam. Rosszat tettem. Igen. Vagy lehet, hogy rosszat is tettem, meg jót is? Ezt nem tudtam eldönteni. Végül azt gondoltam, hogy igen. Egyszerre tettem jót is, meg rosszat is. Egyvalamiben azonban teljesen biztos voltam: most el kell számolnom, és ez megrémisztett. Mindig is kerültem a nyílt összetűzést. Már a gondolatától is berzenkedem, bár, mivel hosszú életemben sokszor ért szívfájdalom, és mindig kigyógyultam belőle, ma már sokkal jobban tűröm az effélét, mint huszonöthuszonhat évesen. Most már képes vagyok kívülről nézni az érzéseimet, és nem olyan könnyű megsérteni sem. (Kit akarok becsapni?) San Franciscóban a Café Claud volt Meredithszel a kedvenc helyünk. A belvárosban van, egy szűk mellékutcában. Csak az talál oda, aki pontosan tudja, hogy hol van, vagy az, aki francia, merthogy franciák működtetik, és biztos vagyok benne, hogy francia a szakácsuk is. És a főpincér is „allo, allo”-val köszönti a vendégeket. Mivel már nem volt „kötelező” a kesztyű és a magas sarok, mindketten a korábbinál lazább viseletben jelentünk meg a találkozón, bár Meredith hatvanhat évesen is ugyanolyan elegáns volt, mint amilyennek megismertem. Vagy talán még elegánsabb is. Először is, több pénzt keresett, és egyedül élt egy háromszintes, Anna királynő-stílusú házban Noe Valleyben, San Francisco egyik legdivatosabb negyedében. Amikor meghallotta, hogy eladtam az orindai házamat, és átköltöztem egy kisebbe, ahol mosógép és centrifuga sem volt, és ezért kiskocsival toltam a szennyesemet a nyilvános mosodába, felszisszent, és csak ennyit mondott: – Csak akkor ne csináld, amikor a közeledben vagyok. Ha jobban belegondolok, át sem lépte annak a háznak a küszöbét. Ez volt a

Kommentek: