Műpénisz és szart evés

Leírás:

Előfordulnak azonban egészen ritka kivételek. Egyes madárfajok esetében, mint a víztaposók és a pettyes billegetőcankó, a hím költi ki a tojásokat, és neveli a fiókákat, miközben a nős­tény másik hímet keres, aki ismét megtermékenyíti, majd felneveli a következő fészekaljat. Egyes halfajok (mint a csikóhal és a tüskés pikó) és kétéltűek (mint a bábavarangy) hímjei a szájukban, egy erre a célra képződött kis tasakban, vagy a hátukon tartják az ikrákat. Mivel lehet magyarázni a női szülői gondviselés általános mintáját, egyidejűleg pedig számos ki­vételét is? A válasz abból a felismerésből ered, hogy a viselkedésért – akárcsak a malária-rezisztenciáért vagy a fogakért – felelős gének ugyancsak átmennek a természetes kiválasztódás folyamatán. Az a viselkedési minta, ami az egyik állatfaj egyedeit hozzásegíti génjei eredményes továb­badásához, nem szükségszerűen jelent segítséget egy másik faj esetében. Azaz miután a hím és a nőstény párosodott, és létrehozott egy megtermékenyített petét, azzal a „választással” kerülnek szembe, hogy az elkövetkezendőkben milyen viselkedést kövessenek. Hagyják-e mindketten a sorsára az ivadékkezdeményt, és inkább lássanak egy újabb megtermékenyített pete létrehozásához, akár ugyanazzal, vagy egy másik partnerrel párosodva? Egyfelől meg­fontolandó, hogy a szex átmeneti felfüggesztése – a szülői gondoskodás kedvéért – javíthatja-e az első ivadék életben maradási esélyeit. Ebben az esetben további lehetőségek közül kell dönteni: mindkét szülő nyújtson-e szülői gondoskodást, vagy csak az anya, illetve csak az apa döntsön így. Másfelől, ha az ivadéknak szülői gondoskodás nélkül is egy a tízhez az esélye a megmaradásra, és ha a gondozására fordítandó idő alatt további 1000 megtermékenyített petét lehetne létrehozni, a leghasznosabb sorsára bízni az elsőt, és újabb peték megtermé­kenyítésével foglalatoskodni. „Választások”-ként és „döntések”-ként utaltam ezekre a lehetőségekre; ez ugyan azt sugallhatja, mintha az állat emberi jellegű döntéseket hozna, tudatosan mérlegelné az alternatívákat, és végül azt használná, ami a leghatékonyabban szolgálja az érdekeit – termé­szetesen nem erről van szó. Az úgynevezett választások többsége beépült az állat anató­miájába és élettanába. A nőstény kenguruk például úgy „döntöttek”, hogy legyen erszényük, amiben a kicsinyeiket tarthatják, a hím kenguruk ellenben nem döntöttek így. A legtöbb, vagy éppen valamennyi fennmaradó választás anatómiailag mindkét nem számára lehetséges, az állat azonban az ösztöneire hallgatva nyújt (vagy nem) szülői gondoskodást, és a visel­kedésnek ez az ösztönös „választása” egyazon faj két neme között is eltérő lehet. A madárszülőknél például a hím és a tojó albatrosz, a hím, és nem a tojó strucc, a kolibrifajok többségénél a tojó, és nem a hím a gondoskodó, míg a talegalla tyúk egyik neme sincs ösz­tönösen arra beállítva, hogy élelmet vigyen a fiókáknak, bár a felsorolt fajok mindkét neme élettanilag és anatómiailag tökéletesen alkalmas lenne rá.

Kommentek: