Tiktok vastag nagy mellek

Leírás:

Később azonban, amikor nekem is megszülettek gyerekeim, és magam is terelgettem a családomat a sétáinkon, arra gondoltam, hogy most már jobban megértem a családjuk mellett peckesen vonuló új-guineai férfiakat. Azon kaptam magam, hogy peckesen vonulok a gyerekeim mellett, és minden figyelmemet annak szentelem, hogy ne bukjanak orra, ne kószáljanak el, és más baleset se érje őket. A hagyományos új-gunieai férfiaknak még körültekintőbbnek kell lenniük, hiszen összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyek leselkednek a gyermekeikre és feleségükre. Ezek a látszólag gondtalan, a teher alatt roskadozó feleség oldalán ballagó férfiak látják el az őrök és a védelmezők szerepét; a kezüket szabadon tartják, hogy késlekedés nélkül elő tudják kapni az íjat és a nyilat, ha rajtuk ütnének egy másik törzs lesben álló harcosai. (De a férfiak vadászútjait és a feleségek adásvételét továbbra sem tudom elnézően szemlélni.) A kérdés, hogy mire jók a férfiak, egy sor érzékeny reakciót vált ki társadalmunkban, és úgy hangozhat, mint egy ostorcsapás. A nők nehezen viselik a férfiak önfeláldozó viselkedését, ám nem mulasztják el bírálni azokat a férfiakat, akik előbbrevalónak tartják a saját érdeküket a feleségük és a gyermekeik érdekeinél. A fenti kérdés az antropológusok számára is felvet egy jelentős elméleti problémát. Ha a párjuknak és az ivadékoknak nyújtott szolgálat alapján ítéljük meg, akkor az emlősfajok többségének hímjei a spermájuk befecskendezésén kívül a világon semmire nem jók. A párosodás után elválnak a nősténytől, aki aztán egymaga viseli az utód táplálásának, védelmének és nevelésének minden terhét. Az emberhímek különböznek (rendszerint, vagy legalábbis többnyire) abban, hogy a közösülés után a párjukkal és az ivadékukkal maradnak. Az antropológusok általában feltételezik, hogy a férfiaknak az ebből a viselkedésmódból fakadó többletszerepe döntően hozzájárult fajunk ismérveinek kialaku­lásához. Az érvelés pedig a következőképp hangzik. A férfiak és a nők gazdasági szerepe minden fennmaradt vadászó-gyűjtögető társadalomban eltérő (ebbe a kategóriába tartozik valamennyi emberi társadalom a földművelés tízezer évvel ezelőtti megjelenéséig). A férfiak több időt töltenek nagy testű állatok vadászatával, míg a nők növényi táplálék és kis állatok gyűjtésével foglalkoznak, és gondozzák a gyerekeket. Az antropológusok ezt a mindenütt fellelhető elkülönülést hagyományosan olyan munkameg­osztásnak tekintik, mely megfelel a szorosan vett család közös érdekeinek, ilyenformán az együttműködés bevált stratégiáját képviseli. A férfiak az asszonyoknál alkalmasabban nyo­mon követik és elejtik a nagy testű állatokat, azon nyilvánvaló ok miatt, hogy nem cipelnek magukkal szopós gyermekeket, és hogy átlagosan izmosabbak. Az antropológusok csaknem egyöntetű nézete szerint a férfiak azért vadásznak, hogy hússal lássák el feleségüket és gyermekeiket.

Kommentek: