Gyors kutyus fasz 1

Leírás:

E. asszony alig jutott túl a serdülőkoron, amikor a szülei észrevették, hogy terhes. A család döbbent és tanácstalan volt. A dráma egy 1900 körüli Arthur Schnitzler-darabra emlékeztetett. „Az én derék polgári családomban »ilyen dolgokról« soha senki nem beszélt. Szüleink sem a nővéreimet, sem engem soha nem világosítottak fel a szexualitásról, viszont gyakran szigorúan figyelmeztettek, ne hozzunk szégyent rájuk, ne tévedjünk rossz útra. Ösztönösen tudtuk, hogy nem valamiféle közönséges bűncselekményre, például bolti lopásra gondolnak. Még kiskorúak voltunk, amikor nagyon határozottan óvtak az erkölcstelen élettől. Nem értettük ezeket a megalapozatlan fenyegetéseket és figyelmeztetéseket. Én is kényelmetlenül éreztem magam, de sohasem volt bátorságom megkérdezni, mit is csinálnak a ledér nők. Tudatlanságom megbosszulta magát. Tizenhat éves voltam, és nagyon naiv, amikor megismerkedtem M. úrral. M., akit akkor »idősnek« gondoltam (épp harmincéves volt), azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy valahányszor csak találkoztunk az utcán, elragadtatott tekintettel nézett. Ez hízelgett és tetszett nekem, a barátnőim is irigyeltek. Végül megszólított, és néhányszor hazakísért. Titokban elvitt egy vendéglőbe, és gyakran mentünk sétálni. Felnőtt hölgynek éreztem magam. Egy séta alkalmával megcsókolt, és ölelgetni kezdett, amit kínosnak és kellemetlennek éreztem, de győzött bennem a kíváncsiság. Ezután még néhányszor találkoztunk, aztán kerültem. Olykor nagyon vegyes érzelmekkel gondoltam erre a kalandra, rossz volt a lelkiismeretem, romlottnak éreztem magam. Végezetül igyekeztem elfelejteni a történteket; tudtam, hogy a szüleim nagyon elítélnék. Örültem, hogy senkinek, még a legjobb barátnőmnek se beszéltem róla. Azt hittem, a dolog titokban marad, egyszerűen nem gondolok rá többet. Ezután következett a rettenet. Magam gyanútlan voltam, de anyám észrevette rajtam a terhesség első jeleit, és kérdőre vont. Pontosan emlékszem rá, mennyire szégyelltem magam. Váratlanul olyan dolgok hangzottak el, amiket még sohasem hallottam az anyámtól. Megtörtem, és elmeséltem esetemet M.–mel. Rövidesen kiderült, hogy a futó kaland súlyos következménnyel járt. Rémes jelenetek következtek. Magam voltam az erkölcstelenség és a bűn megszemélyesítője, aki szégyent hoztam a szüleimre, apám és anyám keserű szemrehányásokkal illettek. Szigorú titoktartás mellett a legszűkebb családi körben tanácskoztak a teendőkről. Végül az egyik nagybátyám felhajtott egy nőgyógyászt, aki vállalt illegális terhességmegszakítást. Úgy emlékszem, tekintélyes honoráriumban állapodtak meg, valamint a legnagyobb körültekintésben és abszolút titoktartásban. Egy délután elvittek az orvos félhomályos magánrendelőjébe. Kaptam egy injekciót, de nem altattak el. A beavatkozás nyilván megfelelő fájdalomcsillapítás nélkül történt, mert nagyon fájdalmas volt. Szörnyű élménye még hosszan kísértett. Szenvedtem szüleim megvetésétől is, akik egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy ne célozzanak az esetre.”

Kommentek: