Irjál rám, mielőtt elmész

Leírás:

A következő héten, amikor alkalmam lett volna válaszolni a hallgatónak, visszautasítottam a lehetőséget. Egy romlott személyt nem lehet megrontani, egy félőstől nem lehet elvenni a félelmeit. A sértett hallgató már jó pár éve nyomhatta el a fantáziáit, és valahol mélyen, azt hiszem, némelyikben én is főszerepet Azt hihetnénk, hogy összetéveszteni a vágyat és a fantáziát ártatlan tévedés. Én úgy érzem, nem az. Ha nem vagyunk képesek világosan különbséget tenni aközött, amit képesek vagyunk elképzelni és aközött, amit meg akarunk lenni, az azért van, mert ez valakinek ez érdekében áll... nagyon is. Ha szociális kontrollmechanizmusaink bűntudatot keltenek bennünk a fantáziáink miatt, továbbá elhitetik velünk, hogy amiről fantáziálunk, az az, amire vágyunk, és amint tudunk, meg is valósítunk, akkor önmagunktól félő és sokkal könnyebben irányítható emberek leszünk. Nagy dózis vénásan adagok morálra lesz szükségünk, hogy fantáziáink „szörnye" ne kerítsen hatalmába, és a morál, akárcsak a félelem, soha nem volt az erkölcs nagy barátja. De attól még, hogy azzal fantáziálok, hogy megölöm a szomszédot, még nem leszek gyilkos. Ha fantáziálunk, nem válunk Carroll, ha valaki esetleg még kételkedne, nem vágyott arra, hogy mellényt és zsebórát hordó beszélő nyulakat lásson. Őrült sem volt, aki macskájukat elvesztett mosolyokat látott a szobájában. Valószínűleg csak annyit akart, hogy a kis Alice meghallgassa a meséjét, bár lehet, hogy fantáziált is vele. Jer, te dicső Odüsszeusz, jer. akhájok nagynevű dísze, állísd csak meg a bárkádat, hogy halljad a hangunk. Senki se húzott el még erre a barna hajóval, míg mezes dalait meg nem hallgatta a szánknak; henne gyönyörködvén ment el. gyarapodva tudásban. Azt mondják, A dolgok természetéről című müvei azon kevés tiszta pillanataiban írta Lucretius, amikor épp nem ivott valamilyen szerelmi bájitalt. Miután befejezte a versel, egy vélhetőleg másik világos pillanatában, öngyilkos lelt. Mindez a Kr. e. első század környékén történhetett, és sokkal többet nem is tudunk Alapvetően mindent, amit Lucretius életéről tudunk, a keresztény remete Szent Jeromosnak, az egyházatyának és a Vulgata fordítójának köszönhetjük. Minden bizonnyal a sivatag délibábjai között jelentek meg neki Lucrelius éleiének jelenetei. Az pedig, hogy ez az epikuroszi tudásból és démokriioszi materialista fizikából táplálkozó verses értekezés hogyan maradt lenn a középkorban, az máig rejtély. Azt is mondják, hogy a nagy udvarló Calullusszal és az elégikus Propertiusszal is bájitalok végeztek. A gép rázkódásai zavartak. Épp Madridbői tértem vissza, az utolsó adásomat véltük fel az egyik országos tévéhálózatnál. Beszüntették a műsoromat, mert az igazgató szerint a nagy nézettség

Kommentek: