Soha boldogabb

Leírás:

úgy éreztem, hogy a gyerek oldalán állok, akire éppen csúnyán Amikor motorral megelőzünk egy hosszú kamiont, még nagyon kis szél esetén is elérkezik az a pillanat, amikor a levegő a hatalmába keríti az embert. Ez az a pillanat, amikor már eljutottunk a kamion elejéig, de még nem kanyarodtunk be elé. Ilyenkor légörvény keletkezik, és teljesen kifacsarja a felsőtestünket. Az egyik váll előrelökődik, a másik hátra, majd hirtelen az ellenkezőjére fordul a mozdulat. Olyanok leszünk, mint egy szélben csapkodó vitorla. Egy pillanattal korábban még belehasítottunk a térbe, és a tér megnyílt előttünk. Majd hirtelen visszazárul, és megráz, meggyötör. Imádom ezt az érzést, és most hirtelenében egy egészen másfajta helyzethez tudnám hasonlítani: amikor egy olyan tér szívében találom magam, amely nyílik és csukódik, kiterjed és visszahúzódik. Néha úgy érzi magát az ember ebben a térben, mintha kifeszített gumi lenne; ha elengedik, visszacsapódva megcsípi a kezet, amelyik tartja. Hol alany vagyok, mindent érzékelek (még egy tekintetet is), hol meg tárgy, amelyet érzékelnek. Néha egészen váratlanul így éreztem magam egy-egy szex-shopban is, ahová mindig szívesen elkísértem Ericet. Miközben ő különlegesen részletesen megtárgyalta az eladóval a kívánságait (mindig ismerte a legfrissebb kiadványokat, a videokazettákat is), én föl-alá járkáltam az Bárki volt is a képen, amelyre rálapoztam (egy lány gondosan manikűrözött kezével széttárja karmazsinvörös hüvelyét, miközben a fejét könnyedén felemelve a levegőbe bámul, a tekintete elkószál a testek fölött, mint egy betegé, aki a hordágyon ülve bambán bámulja a saját lábfejét; vagy egy másik lány, aki a sarkán ül, dögös pózban, és két tenyerén tartja a fejénél is nagyobb, súlyos melleit, vagy egy fiatalember bőrnadrágban, lehúzott sliccel, aki egy idős hölgy felé mutat a farkával - a hölgy az íróasztala sarkán ül, bizonyára ügyvédnő vagy vállalatigazgató - sőt lehettek akár a homoszexuális vevőkörnek szóló kiadványok body-builderei is, különlegesen apró szuszpenzorba gyömöszölve), és teljesen mindegy, hogy a kép grafika vagy fénykép volt, realisztikus vagy karikaturisztikus (férfimodell, aki egy alsónadrág-katalógus megrendelőlapján illegeti magát; vagy egy képregény margóján csordogáló ondócseppek), tehát bármilyen volt is az a kép, már az első pillanatban éreztem a jellegzetes izgalmat a combom között. Miután végiglapoztam a mutatványszámokat, óvatosan odafordultam a celofán alá rejtett kiadványokhoz is. Van abban valami csodálatos, hogy az ember bátran izgathatja magát a többi vevő szeme láttára, akik ugyanezt csinálják, bár közben mind úgy tesznek, mintha egy könyvvásáron valamelyik kiadó új könyveit lapozgatnák. Megejtő, milyen higgadtan tanulmányozza az ember

Kommentek: