Átnyújt egy névjegykártyát, én meg adok neki egyet azokból a totál nevetséges dombornyomott vackokból, amiket Jon Pallota csináltatott nekem: Nincs kifogás, csak eredmény – Hozd ki magadból a A kifogástalanul manikűrözött körmei közé fogja. – Hű! Ez igazán lenyűgöző. Ön pontosan az a fajta keménykötésű, tréfát nem ismerő személyiség, akire vágytunk. Olyasvalaki, aki felrázhatja Amerikát az önelégült tespedésből. Olyasvalaki, aki még Jillian Michaelsnél is jobban odateszi magát. – Bármikor kiállnék ellene a futópadon, a húzódzkodórúdon vagy akár a ringben is – közlöm vele, és érzem, hogy megfeszül az állkapcsom. – Nem hinném, hogy szükség lenne rá – nevet Thelma –, de soha nem tudhatja az ember. Kikísérem az ajtón, és lemegyek vele az előtérbe, – Hú, rettenetesen izgatott vagyok, hogy saját műsorom – Ne szaladjunk ennyire előre – simítja helyre Thelma egy nem létező fuvallattól összeborzolt haját, és a kapuhoz lép. Előreugrok ellenőrizni, hogy tiszta-e a levegő. Úgy tűnik, igen. Thelma a napfénytől hunyorogva megmarkolja az ajtó peremét. – Először egy pilot, aztán meglátjuk, hogyan alakulnak a mutatók – mondja kedélyesen. – Minden a számokon múlik. – Ezzel elővesz egy napszemüveget a táskájából, és felrakja. – Viszlát, – Viszlát – felelem halk, szomorú hangon, aztán hagyom, hogy becsukódjon a kapu. Furcsán érzem magam, rétegekben rakódik egymásra bennem a szorongás és az izgalom. Az üvegajtón át búcsút intek Thelmának, majd felnyargalok a lépcsőn a kanna zöld Olyan családban nőttem fel, amely megszállottja volt a számoknak és a mutatóknak. Apu, aki – attól eltekintve, hogy egy ideig szürke senki volt a bostoni rendőrségnél – tornatanárként dolgozott, folyton kivitt magával a Fenwaybe, és megállás nélkül bombázott a játékosok statisztikáival. Ha egy gyenge vagy épp tisztességes teljesítmény alátámasztotta az ezek alapján alkotott hipotézisét, odahajolt hozzám, és mindentudó hangon azt mondta: „A számok sosem hazudnak”, vagy azt: „Sose bízz az emberi szubjektivitásban. A matematika Istentől ered. Figyeld a statisztikákat, pötyike, mindig figyeld a Az én fiatalságomat meghatározó számadatok a központi iskolai teszteken elért kiemelkedő pontszámok és a gyenge tanulmányi átlagok voltak: előbbiek elvárásokat, utóbbiak csalódásokat szültek. Anyám számára rejtély voltam, sosem tudta megérteni, miért romlott le ennyire a teljesítményem. Csakis a jellememmel tudta magyarázni a hiányosságaimat. Vagy a jellemgyengeségemmel. Apám a jegyeimre nagy ívben tett, a jellemgyengeségemről szóló elméletet viszont ő is osztotta – csak annyi volt a különbség, hogy neki a sportkudarcaimra szolgáltatott magyarázatot a dolog. Massachusettsben, az „Ír Riviérának” is nevezett South
Minden feliratkozó értesítést kap havonta a legújabb , legnépszerűbb videókról.
nagyon jó.fővideóp a 3-as videó