Extrém beöntés lányok videó

Leírás:

belekezd egy végtelen monológba, elmondja, hogy mennyire egyedül van, hogy a munkája dögunalmas, s még egy csomó mindent, amit azonnal el is felejtek. Durván félbeszakítom: - Ha két ember között nincs szex, azt a kapcsolatot barátságnak hívják - mondom szárazon. Úgy mered rám, mintha valami borzasztó dolgot mondtam volna. Én is csak félig hiszem el a saját szavaimat, de agyamra megy a pasi, s vala­ milyen kegyetlen humort vált ki belőlem. Pedig meg sem próbál tiltakozni, vagy védekezni. Ebben a pillanatban értem meg, hogy egy prosti élete nem merül ki a szexuális szolgáltatásokban. A kliensek gyakran csak beszélgetni akarnak, egy kicsit könnyíteni a lelkükön, egy-két órára kiszállni unalmas vagy kudarcos életükből. Nem készültem fel arra, hogy a férfiak sirámait kell hallgatnom. Éppen elég problémám van nekem magamnak is, s ha a szenvedés fokát nem is lehet mérni, ez már több annál, mint ami kibírható. A beszélgetés veszélyes fordulatot vesz, ízlésemhez képest kezd túl személyessé válni. Ha így megy tovább, „seggpszichológus" leszek. Muszáj ! 'nne gondolkodnom, de nem megy: a prosti Laurával nem fér össze. Nem túl vidám az egész. Ahogy fogynak az ételek, egyre többet tudok meg az életéről, és a szó szoros értelmében belefulladok a mindennapjaiba. A legrémesebb, hogy más körülmények között valószínűleg nem tartanám ennyire ellenszenvesnek a pasit. Vigasztalni is megpróbálnám, de ebben a szituban nem vagyok rá képes. Torkig vagyok a siránkozásával, - Mondd már ki, hogy a dugás hiányzik! Összerezzen. Megijesztettem, de magamat is. Nem hittem volna, hogy ennyire provokatív és közönséges leszek. De nem tudom leállítani magam. Az agyamra megy, ahogy kerülgeti a forró kását, elhatározom, kézbe veszem a dolgokat, legyen már vége ennek az estének. - Oööö... Hát igen... - leheli végül, megkönynyebbülten, hogy kimondta. - Öööö... hogy menjünk? Most? - Igen, most, ma már eleget dumáltunk. Elegem van már ebből a végtelen párbeszédből. A pasi egy „masszázst" kért, és ehelyett egy vacak étteremben ülünk, és lelkizünk. A lehető leggyorsabban véget akarok vetni a komédiának. - Tudod... nem is tudom... már azt se tudom, - Naná, hogy akarod! Azért írtál nekem, mert Néhány pillanatig úgy néz rám, mint egy megvert kutya. Megsértettem az önérzetét; totál mélyponton van, már azt se tudja, mit akar. Nem vagyok hajlandó pénz nélkül hazamenni ez után az este után. Pár perc múlva nagyon halkan mondja, - Tudok itt a közelben egy parkolót... Egykettőre kifizeti a számlát. Beszállunk az autójába, s egy szót se szólunk, míg meg nem érkeztünk abba a bizonyos parkolóba. Sötét van, nem valószínű, hogy bárki észrevenne bármit. Szinte megnyugszom, itt biztos nem lát meg senki. Bármilyen magabiztos lett is Julién, hogy kijöttünk az étteremből, megint érzem, hogy elbizonytalanodik, mikor leállítja a motort. Idegesen

Kommentek: