Mi az hogy micsoda? A falon korbácsok, arra a keresztre embereket lehet rákötözni, a vak is láthatja...! – Maradjon, kisasszony, ameddig csak tetszik – hallatszott Philiberto hangja az ajtóból –, itt várjuk a szomszéd szobában, nem tévesztheti el az utat, nincs más út. Gúnyosan csengett ez a hang? Felicita megmoccant, de mivel don Philiberto kiment, újra csak megtorpant. Vajon az a falból merőlegesen kiálló vasrúd mire szolgálhat... S mellette több lyuk a falban, szemlátomást mindegyikbe ilyen vasrúd csúsztatható be...? Felicita don Philibertótól tartott, a megérkezésük után. Olyan furán, merően nézte... Mások is néztek már rá, ó de hányan ugyanilyen merően, eltökélten, de hát az nem egy ilyen világtól elzárt helyen, ezen a különös haciendán történt; itt, ahol minden jel szerint aligha folyik bármilyen mezőgazdasági tevékenység, ahol váratlanul lovasok bukkannak fel; mielőtt ide vezették, ebbe az ablaktalan házba, látta az ablakukból, hogy magányos lovas tűnik fel, s kisvártatva egy másik robog végig az épületek között, nagy garral. Don Philiberto kitüntető udvariassággal viselkedett vele szemben... De ez a nő! Ez a... tulajdonképpen kicsit komikusan pózoló nőszemély... igen ám, de a pozőrségből, a páváskodásból, a végzet asszonya szerepből az utolsó csepp nevetségességet is kivonja ez a díszlet! Akármit mondjon is ez a nő, ezekkel az eszközökkel képes nyomatékot adni szavainak! Mert Felicita pontosan érezte, hogy ez nem vicc. Tudta, hogy ébren van, hogy ez vele történik, hogy „vendéglátói" nem fogják elnevetni magukat, mondván, nem kell komolyan venni, csak tréfáltak. Ide amiatt a dög Catalina miatt került... S Felicita minden félelme, szorongatottsága abba az egyetlen irányba ömlött tovább, amerre itt és most ömölhetett: „Az a gőgös liba, az a pöffeszkedő, önimádó, nimfomániás szörnyeteg – sziszegte félhangosan. – Tudhattam volna, hogy ilyen szörnyű helyzetbe fog egyszer sodorni..." De fura módon, szavaira mintegy rácáfolva, nem érezte rettenetesnek a helyzetet. Ha okosan viselkedik – s itt szinte a szájába rágják, hogyan kell okosan viselkednie –, nem lesz semmi bántódása. Azért nem árt, ha gyorsan fölülbírálja első rossz benyomását Philiberto de Sylváról... Egy férfi! Igen, kell egy férfi, akire számítani lehet, a saját leleményessége, a szegénység és kiszolgáltatottság során kifejlődött gyors döntési képessége mellett. Még egyszer körülnézett! Szörnyű hely; de valahogy úgy érezte, nem azért mutatták meg neki, hogy megfélemlítsék. Őt itt nem akarják bántani, de akkor miért hozták ide, miért szónokol neki olyan fennen ez a „végzet asszonya", hogy is hívják? Isabella, persze. S milyen jól itt felejtették! Itt várják a közelben, nyilván azért felejtették itt, hogy jól az eszébe véssen mindent, s kitalálja gondolataikat.
Minden feliratkozó értesítést kap havonta a legújabb , legnépszerűbb videókról.
csodás csaj csodás punci