2 -kínai házi video.flv

Leírás:

Az árnyékba való betekintés vezet el ahhoz a szerénységhez, amely a tökéletlenség elismeréséhez szükséges. De éppen erre a tudatos elismerésre és figyelembevételre van szükség mindig, amikor emberi kapcsolatot kell létesíteni. Az emberi kapcsolat nem differenciálódáson és tökéletességen alapul, amelyek ugyanis a különbséget hangsúlyozzák vagy az ellentétet provokálják, hanem inkább a tökéletlenségen, a gyengén, a segítségre és támogatásra szorulón, ami a függőség alapja és indítéka. A tökéletesnek nincs szüksége a másikra, ezzel szemben nagy szüksége van rá a gyengének, aki támaszt keres, és a partnerrel nem szegez szembe semmi olyasmit, ami őt alárendelt helyzetbe kényszeríti vagy akár erkölcsi fölény birtokában megalázza. Ilyen helyzet azonban csak ott alakul ki túlságosan könnyen, ahol túlságosan világos szerepet játszanak magasrendű eszmények. Az efféle meggondolásokat nem szabad afféle fölösleges szentimentalitásnak felfogni. Az emberi kapcsolatoknak és társadalmunk belső kohéziójának a kérdése sürgető azért, mert szemünk láttára megy végbe az összezsúfolódott emberiségnek, a tömegembernek az atomizálódása: a személyes kapcsolatokat aláásta az általánosan elterjedt bizalmatlanság. Ahol jogbizonytalanság, rendőri besúgás és terror légköre uralkodik, az emberek elmagányosodásra vannak ítélve, ami azonban éppenséggel célja és szándéka a diktatórikus államnak, mivel tehetetlen társadalmi elemek minél nagyobb tömegű felhalmozódásán alapul. Ezzel a veszéllyel szemben a szabad társadalomnak érzelmi természetű kötőanyagra van szüksége, vagyis egy elvre, amilyen például a karitásznak, a keresztény felebaráti szeretetnek az elve. De éppen a felebaráti szeretet sínyli meg a leginkább a megértésnek a projekciók által előidézett hiányát. A szabad társadalomnak ezért a legnagyobb mértékben érdeke, ha pszichológiai felismeréstől indíttatva foglalkozik az emberi kapcsolatok kérdésével, mert ettől függ tulajdonképpeni kohéziója és egyszersmind ereje. Ahol a szeretet megszűnik, elkezdődik a hatalom, az erőszak és a terror. Ezekkel a megfontolásokkal nem az idealizmushoz akarok apellálni, hanem csupán a pszichológiai helyzetet szeretném tudatosítani. A szexualitás kérdésének megvitatása csupán afféle nyers bevezetés egy sokkal mélyebb kérdéshez, amely mellett a nemi kérdés fontossága elhalványul, ez pedig a nemek közti lelki kapcsolat kérdése. Ezzel a kérdéssel a nő tulajdonképpeni területére lépünk. A nő lelkülete az erósznak, a nagy kötőnek és oldónak az elvén alapul, ezzel szemben a férfi számára ősidők óta a logosz a legfőbb elv. Korszerűen szólva az erósz fogalmát lelki kapcsolatnak és a logosz fogalmát dologi érdeknek nevezhetjük. Miközben az átlagos férfi felfogásában a szó tulajdonképpeni értelmében vett szerelem egyet jelent a házasság intézményével, és a házasságon túl legfeljebb a házasságtörés és a konkrét barátság létezik, a nő számára a házasság nem intézmény, hanem emberi, erotikus kapcsolat: legalábbis ezt szeretné hinni. (Mivel a nő erósza nem naiv, hanem megenged más be nem vallott indítékokat is, amilyen például az a törekvés, hogy a házasság révén általa áhított társadalmi helyzetet érjen el stb., az elvet nem lehet tisztán megvalósítani.) A nő a házasságot kizárólagos kapcsolatban képzeli el, amelynek kizárólagosságát ő könnyebben tudja elviselni – anélkül, hogy unná magát –, mert ha vannak gyermekei vagy közeli hozzátartozói, velük ugyanolyan szoros kapcsolatot tud tartani, mint a férjével. Az a tény, hogy a nőnek gyermekeivel és hozzátartozóival nincs szexuális kapcsolata, egyáltalán semmit sem jelent, mivel számára a nemi kapcsolat mindenképpen sokkal kevésbé fontos, mint a lelki kapcsolat. Számára elegendő, hogy ő is, meg férje is abban a hitben van, hogy kapcsolatuk egyedüli és kizárólagos.

Kommentek: