Mix fajta galéria 03 2k19

Leírás:

nyöszörögtem holtfáradtan, amikor ez a tündér újra tátott szájjal közeledni próbált világegyetemem lankadtan lógó középpontja felé. Corinnát azonban a legcsekélyebb mértékben sem érdekelték a kifogásaim. Derékmagasságból rám – Egyszerűen csak lazíts! Ígérem neked, hogy nagyon jó lesz. Hogy mennyire igaza volt! Ekkor tudtam meg, hogy egy ernyedt fasz is a csodálatos gyönyörök forrása lehet, ha valaki a nyelvével és a szájával jókedvűen szopogatni és masszírozni kezdi. Az érzés nem egyértelműen kéjes volt, hanem mintha a meghittség csodálatos melege vett volna körbe. Kettőnk között azonban nem alakult ki hosszú távú kapcsolat. Párszor még találkoztunk a hotelben, és az is kiderült, hogy a mélygarázs, a hotel üres folyosója, de a földig érő abrosszal lefedett éttermi asztalok is kiválóan alkalmasak arra, hogy új oldalról közelítsük meg a már jól ismert dolgokat. Amikor azonban Corinna nem sokkal később Münchenben talált új munkát, vége szakadt még az ilyen szórványos együttléteknek is. Jó három évvel később találkoztunk újra. Bár már a harmincas évei végei felé járt, még mindig igazi bombázónak tűnt. Már nem törekedett munkahelyi karrierre, mert addigra feleségül vette egy közepes nagyságú vállalat hatvankilenc éves tulajdonosa. Csak kis ideig beszélgettünk. Amikor reménykedve rákérdeztem, hogy van-e már valamilyen programja ma estére, Corinna puszit dobott felém, majd a mutatóujjával végigsimította az ajkamat. – Mit képzelsz, te csúnya kis vadember? Most már tisztességes háziasszony Persze eszem ágában sem volt nemet mondani, ha Elke néha – de tényleg csak nagyon ritkán – bejött a hálószobámba és bebújt a takaró alá. Közben azonban mindig az járt a fejemben, hogy milyen is az igazi szex. Ekkor már a szülőhelyemtől nem messze, Hamburg közelében laktunk. Hermann nyugállományba vonult, a Hermann & Friends céget pedig az ügyfélkörével és csekély személyemmel együtt eladta egy terjeszkedő, jelentős, az egész országban aktív ügynökségnek. Új munkaadóm a szakma száz legjelentősebb vállalata közé tartozott, és a vezetőség szent elhatározása szerint, be akartak kerülni a tíz legfontosabb cég közé. A változás nem volt éppen rossz sem Hermann számára, sem nekem. Természetesen egészen más világ várt rám a média fővárosában, és vadonatúj vállalati Mercedesem rendszámtábláján sem véletlenül feketéllett a Hamburgot jelző, két nagy H betű. A rövidítést én úgy értelmeztem, hogy „halálos Hamburg”. A szakmában rengeteg minden megváltozott. Már nem én voltam az egyetlen ifjú csillag. Kénytelen voltam megállapítani, hogy ezen a pályán legalább olyan keményen kell a könyökömet használni, mint amikor kosaraztam. Igaz, ettől sohasem riadtam vissza. Elke imádta Hamburgot. Elképesztően rövid idő alatt számtalan új barátra tett

Kommentek: