Csináld, húzd meg, jackiddy jack...

Leírás:

Mintha kínaiul lett volna az olasz művelődéstörténet-jegyzet. Túlságosan is tele volt a fejem. Öt óra felé lett annyira úrrá rajtam a fáradtság, hogy Manu még alszik. Csendben szemügyre veszem felém fordított meztelen vállát. Lenyomom az órát, és akkor hirtelen minden eszembe jut. Minden, ami tegnap történt. Az egész rémálom. Éjszaka óta már tudom, hogy Manuvel vége. Kapcsolatunk eleinte mintaszerű volt, csupa szenvedély és cinkosság, de lassan mindez füstbe ment anélkül, hogy bármit is tehettem volna érte. Ma reggel nagyon magányosnak érzem magam, egyedül kell szembenéznem a lélekölő mindennapi gondokkal. 2006. december 12-ét soha nem fogom elfelejteni; annyi minden megváltozott az De nincs sok időm gondolkodni. Ki az ágyból, mindjárt kezdődik az órám! Pedig semmi mást sem szeretnék, mint visszabújni a takaró alá, és jól kisírni magam. De nem lehet. Most már tudom. Minden nap újra és újra fel kell kelnem, és tovább kell élnem ennek a napnak a súlyával. E pillanatban gyűlölöm magam. Még pizsamában is úgy érzem, mintha bemocskolt testem kíváncsi tekintetek szabad prédája lenne. Úgy érzem, minden pórusommal bűnt verejtékezem, s a testemre, arcomra van írva a förtelem, ami megesett velem: az emberek le se tudják venni szemüket rólam. Hihetetlenül piszkosnak érzem magam. És még roszszabb lenne, ha Joe igazán magáévá tett volna? Támolyogva kelek fel. Hihetetlenül nehéznek tűnik a testem. A fürdőszobában vagy negyedórán keresztül folyatom magamra a vizet, sokáig mozdulatlanul állok a zuhany alatt. Azután fogom a szivacsot, és tiszta erőmből súrolni kezdem a bőröm. Már egészen vörös a dörzsöléstől, de nem törődöm vele, nem bírom abbahagyni. Minden mocskot le akarok sikálni róla, legszívesebben eltörölném, kitörölném az életemből az egész tegnapi napot. Tegnap mindent elvesztettem: Manut és az önbecsülésemet. Potom 250 euróért. Rohanok a metróhoz. A valóság magamhoz térít: nincs időm az önsajnálatra, igyekeznem kell az egyetemre. És mi lesz most? Biztos vagyok benne, hogy képtelen leszek koncentrálni, odafigyelni az előadásra vagy a könyvre. Fejemben egy hang állandóan azt ismételgeti, hogy kurva lettem. Pénzért eladtam a testem. Pénzért kellettemmutogattam magam egy vadidegennek, miközben a barátom az egyetemen ült. Nem érek semmit, piszkos vagyok, és úgy érzem, most már egész Csendben felöltözöm, hang nélkül csukom be a bejárati ajtót, s ezzel együtt a kapcsolatunkat is lezárom. Soha többé nem tudok már a korábbi ártatlansággal Manure nézni. Nem elég, hogy őt megcsaltam, ennél sokkal borzasztóbb dolgot is műveltem. Önmagamat csaltam meg, prostituált lettem. Elszorul a torkom, ahogy kiejtem ezt a szót. De újra és újra belém hasít, hiszen ez a valóság.

Kommentek: