Érdeklődtem egy tengeri teknős természetvédelmi projektről is, a georgiai Savannah közelében, ahol ennek a veszélyeztetett fajnak a szokásait és a tojásból frissen kikelt utódait vizsgálják. Az lett volna a feladatom, hogy egy hétig rostokoljak egy tűzforró szigeten, és minden éjjel éberen őrködjek, hogy vajon valamelyik teknősnek nem támad-e kedve kimászni a partra. Virradatkor a csapatommal visszavonulok egy fullasztó, zuhany nélküli bódéba, és egy kempingágyon próbálom pótolni az alváshiányomat. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megtudtam, hogy a program egész nyárra betelt, és a teknősöknek nélkülem kell küzdeniük a túlélésért. Próbáltam még becsatlakozni egy régészeti ásatásra is Dél-Dakotába, ahol a gyapjas mamutok csontjait keresték, azzal a meggondolással, hogy olyan állatokban csak elenyésző kárt tehetek, amelyek nemcsak hogy nem élnek már, de réges-rég ki is haltak. Sajna, ez a Ki gondolta volna, hogy az önkéntesdi ennyire népszerű! Miközben a programtervemen dolgoztam, próbáltam a családomnak is elmagyarázni az LK lényegét. Mindenki előre megjósolható módon reagált. – Hogyan keresel ezzel pénzt? – tudakolta Julius nagyapa. – Nagyon remélem, hogy nem tervezel felmászni semmilyen állványzatra – jegyezte meg Ruth nagyinak ekkor már annyira ramaty volt az egészségi állapota, hogy nem igazán értette, miről beszélek. Mindössze annyit reagált: – Hozzál nekem csokit. A szüleim, akik ekkorra már hozzászoktak kiszámíthatatlan természetemhez, most is mellettem álltak. – Ez igazán fantasztikusan hangzik, drágám! – mondták, de nem igazán érdekelte őket, mintha csak vettek volna egy kis levegőt, majd úja elmerültek a húgom esküvői előkészületeiben. A húgom és John lelkesen fogadták a tervet, de ők is elsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy rávegyék anyámat, húzza ki a másod-unokatestvéreinket a Végül aztán, miután több száz önkéntes programot tüzetesen átnéztem és kihúztam azokat, amikben rágcsálók ketreceinek a takarítása, lengyel nyelvtudás vagy aneszteziológiai szakápolás szerepelt, összeállítottam a programtervet. Az első állomás: Fairbanks, Alaszka, ahol önkéntesként működöm közre a féléves, 267 mérföldes Éjféli Nap Kihíváson – a világ leghosszabb kerekes székes versenyén. A feladat: én fogom vezetni az egyik versenyzőt kísérő autót, hogy kalauzoljam a verseny során és megvédjem a forgalomtól. Mivel a sportversenyeket amúgy is szeretem, alig vártam ezt az utat, bár egy pillanatra visszahőköltem a visszaigazoló levéltől, amit a postaládámban találtam. „Ön viseli a felelősséget a sportolója biztonságáért és a járműve karbantartásáért” – állt a levélben. Tekintetbe véve kétes múltamat a járművekkel – kétszer indultam el benzinkúttól úgy, hogy a töltőpisztoly még benne volt a
Minden feliratkozó értesítést kap havonta a legújabb , legnépszerűbb videókról.
jó a punci, de ezek a kivágások nem a legjobbak.