Lásd ázsiai videó dump

Leírás:

Térítő buzgalmunk természetesen csak felszínes volt, mert a kis kihívások inkább magunknak szóltak, és nem azoknak, akiket rá Henri és én egyszer elvetődtünk a boulevard Beaumarchais-ra, egy nagypolgári lakásba, ahol értelmiségiek éltek, tehát nem volt szőnyeg a recsegő parkettán, és egyetlen, plafonról lelógó csillár világított a sötét szobában. A barátunk, akihez mentünk, állandóan nevetett, fehér fogsora szinte kettévágta sűrű szakállát; úgy tudtuk, egy modern nőt vett feleségül. A modern feleség aznap este mindenesetre felhúzta az orrát, és elment aludni. Mi azt játszottuk, hogy a férfiak elárasztottak, és én dideregve kacagtam a pisisugarak alatt. De nem, pontosította később Henri, csak ő pisált rám egyedül. Abban viszont biztos vagyok, hogy utána elővigyázatosságból mind a hárman megfürödtünk egy zománcozott lemezkádban. Később kimentünk szeretkezni az Néhány hónapig egy barátnőmnél laktam, egy nagyon kicsi, bútorozatlan manzárdszobában aludtam, néha macskák társaságában. Amikor a pasíja meglátogatta a barátnőmet, mindig szélesre tárva hagyták a hálószoba ajtaját, és egyáltalán nem fogták vissza magukat, de ettől még nem jutott eszembe, hogy odamenjek hozzájuk. Nem keveredem a mások ügyeibe, és a szűk ágyacskámban meglapulva kicsit úgy éreztem magam, mint a barátnőm kis húga. De azzal a konoksággal, amely egyaránt jellemző az állatokra és a gyerekekre, úgy intéztem, hogy őt viszont belekeverjem a saját dolgaimba. Mivel amúgy is megosztottuk egymással az életünket, úgy éreztem, semmi akadálya, hogy a barátnőm két szép combja közé fogadja ugyanazokat a farkakat, mint én. Ez háromszor vagy négyszer is megtörtént. A férfiak szinte odaszögezték az ágyra, széttárt lábai úgy verdestek, mint a pillangó szárnya. Nagyon tetszett nekem, amikor merev tekintettel, erős hangon azt mondta Jacques-nak, akinek a farka még remegett, mert épp az előbb szabadult ki a rugalmas alsó-gatya szorításából, hogy "olyan a farka, mint egy lóé". Jacques-nak, akivel éppen akkoriban kezdtem közös életet. Éppen Jacques emlékeztetett rá nemrégiben, hogy egyszer rám jött az idegroham, és összevissza rugdostam őt, miközben a barátnőmet dugta. Ami azt illeti, ezt el is felejtettem. Arra persze nagyon jól emlékszem, mennyire hízelgett nekem a mások bevallatlan féltékenysége. Úgy éreztem magam, mintha a fiatal polgárok szabad és henye életéről szóló filmnek a szereplője lennék, amikor korán reggel friss péksüteménnyel ébresztettem Alexist, aki egy szép kis kétszintes lakásban lakott a rue des Saint-Péres-en. Éreztem, milyen üde vagyok, miközben kényeztettem őt az átizzadt pizsamájában. Alexis, aki gyakran tréfálkozott az én könnyűvérű természetemen, azt mondta, hogy ilyen korán reggel legalább biztos lehet abban, hogy ő az első, aki belém hatol. Pedig nem is

Kommentek: