-kínai házi video.flv

Leírás:

is megáld az ég egy saját gyermekkel – direkt használom ezeket a szavakat, mert dacára mindannak, ami történt, mi még mindig úgy érezzük, hogy áldás vagy nekünk –, remélhetőleg megkímél attól, amit mi érzünk most! Címzett: mollyrennesorenson@gmail.com Feladó: lenadiannesorenson@thebluegallery.com Tárgy: Isten látja, mit teszel A szobrász és a személyi edző ugyanazt csinálja: mindketten formálnak valamit. Lucy kezében én vagyok az agyag. Ez esetben viszont adja magát a kérdés: miért akarja látni, hogy elég a zsír a bőröm alól, hogy kidolgozott izmok és inak veszik át a helyét? Megérthetem az ő motivációit a sajátjaimon keresztül? Akár igen, akár nem, egyvalamit biztosan tudok: így, hogy kibírtam ezt a sok szarságot, a korábbi megpróbáltatásaim többé már nem tűnnek annyira keménynek, a jövőbeliektől pedig kevésbé tartok. Szerencsére eljutottam odáig, hogy már nem érdekel, vékonyabbnak érzem-e magam egy ezredmilliméterrel, mint előző nap. Ennek az az oka, hogy az átalakulásom ellentmondásos folyamat: miközben tudom, hogy napról napra erősebbek az izmaim, annak is tudatában vagyok, hogy az inaim és az ízületeim megadják magukat. Fáj a vádlim és a combom, a vállamban, a hátamban és a karomban pedig csúnyán égnek a tűzforró, becsomósodott izmok. A legnagyobb kínt azonban így is a gyulladt, viszkető lábfejem okozza: mindkettő tele van hólyagokkal, kiütésekkel, és sötét hegek borítják őket ott, ahol kidörzsölte és szétrepesztette a bőrömet az edzőcipő. Hála az Úrnak ezért a macis gyerekmedencéért! Milyen jó érzés ezen a vidám, mosolygó arcon pihentetni és gyógyítgatni a felhólyagosodott, megfáradt lábamat! A második kör a futópadon – egy óra 12 kilométeres sebességgel – az utolsó cseppig kiszipolyozta belőlem az erőt. Hátradőlök a matracon, és kinyújtom a lábamat, mert ahhoz túlságosan fáj, hogy lótuszülésbe helyezkedjek. Annyira kimerültem, hogy semmi másra nem tudok koncentrálni, csak arra, hogy a zihálás helyett szabályosan lélegezzek. Rájövök, hogy valószínűleg kiszáradtam. Zárt helyen, légkondi mellett ez nagyon könnyen megtörténik. Kiveszek egy üveg vizet a matrac mellett álló hűtőtáskából. Miért vagyok itt? Az ember mindenhol ok-okozati összefüggést keres, de az életben semmi sem lineáris. Az elmebeteg közösségi oldalakon úgy teszünk, mintha redukálni lehetne minket egy idővonalra, de valójában olyanok vagyunk, mint a ragu: folyamatosan fortyogunk és bugyborékolunk. Nekem pedig most az én ragum egyik fő Germaine Richier (1902–1959) szobrai a második világháború utáni Európát, a pusztítást és a kontinensre telepedő erőszakos atmoszférát keltik életre. Alkotásainak lyukacsos, sérülésekkel teli felülete és a figurák megcsonkított arca ékesszólóan beszél az emberi

Kommentek: