Ewie polka spots dance videók

Leírás:

tanúbizonyságot. Miként New Yorkban, ebben a salle á manger magnifique-ben14 is, ahol – esküszöm – egyetlen turista sem akadt rajtam kívül, és mostanra már persze én is – Édesem – szól Robert –, nézd meg az étlapot. – Most ne fordulj hátra – mondom –, de majd ha nem feltűnő, nézd meg azt a nőt a Kétségtelenül gyakran jár ide. Végtelenül karcsú asszony, szemrevaló a fekete-szürke blézerben, hozzáillő szoknyával, ősz csíkokkal tarkított haját amúgy istenigazából fortélyosan fésült, szabályos kontyban viseli, és egy hidegtől párás pohárból martinit kortyolgat. Már kettőt is megivott. Egy mosoly a pultosnak, aki finoman fejet hajt (úgy bizony!), és a nő tűsarkúban, biztos léptekkel kisétál a helyiségből. Mintha én magam lettem volna – húsz, esetleg tizenöt, uram bocsá’, tíz esztendeje, tiszteletet parancsoló, s épp csak egy kicsit spicces. Mellesleg hány esztendős vagyok? – Köszönöm, Robert, csodás születésnap volt. Hazafelé tartva belekarolok, mire azt mondja: – Ezt nem szeretem. Légy szíves, ne karolj belém. Ettől olyan érzésem van, mintha tulajdon volnék. – Ha megüt, az sem okozott volna nagyobb fájdalmat. Zsebre vágom a A lakásban, Robert hatalmas ágyában, kilátással a Central Parkra, felé fordulok, hogy – Jaj, ugyan, édesem, igazán… – És meg is magyarázza: – Egyszerűen nem passzol a szenvedélyünk. A te életedben nincs állandó partner, mint nekem Sylvia, ezért jössz hozzám kiéhezetten. –Ezzel nem tudok vitatkozni, miként az irtózatos, szörnyű nyomással sem, amely a hatalmába kerít. Egy dobbanással kezdődik valahol középtájon, Robert „Jaj, ugyan…” szavaira, és gyorsan szétterjed az egész testemben. Kába vagyok. – Miért hívtál meg magadhoz? Miért mondtad, hogy szeretsz? Kővé dermedve fekszem az ágyon. Mellettem Robert azt mondja: – Elismerem, hogy talán alkalmanként félreérthetően viselkedtem. Nagyra értékelem a – Félreérthetően!? – Amennyire csak lehet, elhúzódom tőle a Central Park felé. Most Másnap, az álmatlanul töltött éjszaka után, Robert gardróbszobájából felhívom Sidneyt, és megszervezem a találkozót. – Ma benézek a Morgan Könyvtárba – mondom neki. – Kettőkor ott leszek. Oda tudsz jönni kettőre? – Átkozottul meleg van a gardróbban, ámbár az is meglehet, hogy a frusztrációtól izzad a homlokom. Sidney hímez-hámoz, arról mesél valamit, hogy festik a lakását, satöbbi, satöbbi. –Figyelj – mondom –, én kettőkor a Morganben leszek. – Miről ismerlek meg? – kérdezi. – Küldtem neked fényképet. – Elvesztettem. – Olyan kesergőn mondja, akár egy kisfiú. – Piros kötött sapka lesz rajtam. És alacsony vagyok. – Olyan ostobán érzem magam. Kötés van az orromon. A szekrényt takarítottam, tudod, mindenkinek van afféle „ki ne nyisd, mert rád borul az egész” szekrénye, és tényleg

Kommentek: