Legjobb tini bunkó anyag 18yo cumslut!!!

Leírás:

Nos, ennél az asztalnál ül, nyakig begombolható, atlaszselyem blúzban, csuklónál, bokánál hangsúlyozottan zárt nadrágkosztümben Isabella Capellina, s semmiségekről fecseg, érdektelen apróságokról kérdezgeti az előtte álló, még mindig feszengő fiatalembert, Rodrigót. Rodrigót valóban az istállóban, a lovak közt találta meg a ház és a gazdaság szép úrnője. A fiúnak földbe gyökerezett a lába, amikor megpillantotta az épp csutakolt ló fara fölött az úrnő arcát. Valaki észrevette őt, s beárulta! Jóllehet a feltevés nem volt logikus, mert ha így is van, miért a szép és félelmetes senorita jön le érte az istállóba, miért nem lovászaival, vagy azzal az undok Juannal hurcoltatja maga elé, Rodrigo mégis menekülésre fogta volna a dolgot, ha nem gyökerezik földbe a lába. És Isabella csak jött. Abból, ahogyan a fiatalember szeme kimeredt, kezéből kiesett a csutakoló kefe, tenyere kifordult, arca olyan kétségbeesett kifejezést öltött, mintha magát a megtestesült Halált látná közeledni, nyomban tudta azt, ami felől amúgy is biztos volt: ez volt az a fiú, aki a nyomokból ítélve, az éjszaka folyamán vagy hajnalban belopózott a hálószobájába. Isabella a szó átvitt értelmében a száját nyalogatta, mint valami ragadozó óriásmacska a biztos zsákmány láttán. Arcán, viselkedésén azonban semmi sem látszott meg. Sőt, elhaladt a száját ijedtében eltátó, köszönni természetesen elfelejtő fiatalember mellett. Aztán lassan megállt, mint akit váratlan gondolat tartóztat fel útjában, s elgondolkozó arccal visszafordult. Rodrigo villámsújtottan állt a ló mellett; fejét, de csak a fejét utána fordította az elhaladó Isabellának, s olyan kedvesen mulatságos volt a tartása, hogy a szép Capellina kisasszony majdnem elnevette magát. – Hé... te... – szólította meg –, hogy is hívnak? Nem, ez nem emberi hang volt, ami a fiatalember torkából előtört, s amiből nem lehetett kivenni azt a szót, hogy Rodrigo; de Isabella tudta a választ, s ezért a hörgő hebegéssel mit se törődve folytatta: – Ugye téged küldött hozzám don Philiberto egy üzenettel... hány napja is annak...? – Öööö, a harmadik... illetve a negyedik napja... – És azóta te itt vagy, nem tértél vissza a Ribierrosra, don Philiberto szolgálatába... A kijelentésben volt egy árnyalatnyi megállapítás, kis kérdés, főképpen azonban a gazda szigorú számonkérése a kötelességmulasztáson kapott szolgával szemben. Rodrigo válasza ezúttal gyors volt és pontos, ámbátor a hangja még mindig rekedt volt az izgalomtól. – A senorita parancsára maradtam itt, a Mostardason. A senorita azt mondta, hogy itt várjam be az utasításait. Senor Juan ide, a lovakhoz osztott be. Isabella ne emlékezett volna, hogy ő parancsolta meg a csillogó szemű, ártatlan fizimiskájú, szőkés hajú ifjúnak, hogy ne merjen elmozdulni az ő haciendájáról! Most mégis elgondolkozó arcot vágott, mint aki megpróbálja felidézni: valóban azt mondta-e, amire most emlékeztetik, vagy egészen más utasítást adott.

Kommentek: