1000 exponált amatőr lány 1 (videók)

Leírás:

vadidegen pasit? Nem megyek el, nem, és kész. Gondolataim ide-oda cikáznak, hol a józan ész, hol az égető szükség szavára hallgatva, gondosan kihagyva ifjú szívemet, melynek semmi helye a Belekukkantok a konyhaszekrénybe, üres. Bamba pillantást vetek a polcon heverő számlákra. Fáj Csak három nap telt el az e-mail-váltásunk óta. Végeredményben nem is baj. így legalább nincs sok időm a tépelődésre, pedig állandóan gyötröm a fejem: nagy szükségem lenne arra a pénzre. Úgy beszéltük meg, hogy délután kettőkor találkozunk, egy órára, 100 euróért. Pont egy órával a meló előtt. Az utolsó pillanatig nem tudom, hogy tényleg elmegyek-e vagy sem. Végül dönt az iireszseb-szindróma. Nem igazán tudom, hogy miért és hogyan, de egyszer csak azon kapom magam, hogy már ott lépkedek azon a bizonyos utcán, mint aki nagyon fontos randevúra megy. Be sem írta a naptárába, úgysem feledkezhet meg róla. ügy tettem, mintha az egész egyáltalán nem lenne fontos, közönséges farmert, sima fölsőt húztam. Ha véletlenül ismerőssel találkoznék, semmit se venne rajtam észre, eszébe se jutna, hogy a nadrág alatt furcsa módon harisnyát viselek, ami kicsit dörzsöl. Nagyon röhejesnek éreztem magam, amikor felhúztam. Pe­ dig még le is borotváltam a lábam reggel a zuhany alatt. Egyébként ezt gyakran megteszem, különösen, mióta Manuvel élek, de most különös gondossággal többször is végighúztam a borotvát a térdemen és a bokámon. A legkényesebb hely az ember bokája. Tetszeni akarok, szeretnék jó benyomást kelteni. De még mindig nem egészen világos, hogy miért is csinálom mindezt. Most jövök rá, ki se találtam, mit mondjak, ha találkozom valakivel. Persze nem nagy gáz, elég jól tudok hazudni, majd csak eszembe jut valami. A pályaudvar közelében meggyorsítom a lépteimet. Minél hamarabb odaérek, annál gyorsabban Gépiesen ismételgetem a fő szabályt, amihez tartanom kell magam: egyszer, és soha többet. Indulás előtt el kellett volna szívnom egy dzsointot. Miért is nem jutott előbb az eszembe? Sokkal nyűgödtabb és lazább lennék, bizonyára még mulatnék is a helyzeten. Minden bizonnyal. Furcsa módon jónak láttam elhatározni néhány óvintézkedést: nem mutatkozhatom, amíg meg nem látom, várok, hogy ő érkezzen elsőnek. Szívem mélyén még mindig nem hiszem el az egészet. A megbeszélt szálloda előtt türelmesen várok a decemberi hidegben, nézem a járókelőket, s már-már örülnék, ha a pasi megérkezne, és nem kellene tovább vacognom a jeges szélben. A virtuális Joe pillanatokon belül valósággá válik. Közben eszembe jut egy csomó tisztázatlan kérdés. Azt írta, hogy szobát foglal a hotelban. Vajon az igazi nevét adta-e meg a recepción? Nem szóltam, amikor ezt a helyet ajánlotta, pedig eléggé lepusztult környék. Valószínűleg itt próbál ki

Kommentek: