Dögös brazil segg

Leírás:

A neurotikus emberben egy gyermek lelke lakozik; s a gyermek nehezen viseli el az önkényes korlátozásokat, amelyeknek az értelmét nem látja; noha megpróbálja elfogadni a morált, ennek következtében azonban mély meghasonlás állapotába kerül, megszűnik önmagával való egysége, egyrészt szeretné elnyomni, másrészt fel akarja szabadítani magát – és ezt a küzdelmet nevezik neurózisnak. Ha ez a konfliktus minden tekintetben világosan felismert volna, természetesen sohasem keletkeznének belőle neurotikus szimptómák; ilyen szimptómák csak akkor keletkeznek, ha az ember nem képes látni lénye másik oldalát és a vele kapcsolatos problémák sürgősségét. Csak ezzel a feltétellel jön létre a szimptóma, amely azután a lélek el nem ismert oldalát hozzásegíti a kifejeződéshez. A szimptóma tehát olyan el nem ismert vágyak közvetett kifejeződése, amelyek – ha ismerjük őket – éles összeütközésbe kerülnek erkölcsi nézeteinkkel. Mint már mondottam, ha a léleknek ez az árnyoldala ismeretlen marad, nem válik tudatossá, a beteg nem tud kommunikálni vele, nem tudja korrigálni, nem tud kiegyezni vele vagy lemondani róla, mivel a valóságban egyáltalán nem birtokolja a nem tudatos ingereket; ezek az ingerek, miután kiszorultak a tudatos lélek hierarchiájából, inkább autonóm komplexusokká váltak, amelyeket nagy ellenállások leküzdése árán lehet a tudattalan analízise révén ismét uralom alá vetni. Igen sok olyan páciens van, aki éppen azzal dicsekszik, hogy számára az erotikus konfliktus egyáltalán nem is létezik; biztosítanak arról, hogy a nemi kérdés merő badarság, mert hiszen nekik egyáltalán nincs szexualitásuk. Ezek a nők nem látják, hogy ehelyett ismeretlen eredetű más dolgok állják útjukat, mint például hisztérikus hangulat, kötözködés, amellyel bosszantják magukat és közvetlen környezetüket, ideges gyomorhurut, hol itt, hol ott jelentkező fájdalom, ok nélküli ingerültség és idegi szimptómák egész serege. Noha a nemi funkció tevékenységének bizonyos mértéke fiziológiai és pszichológiai okokból elengedhetetlen, vannak olyan egyének, akik károsodás nélkül, vagyis patológiás jelenségek nélkül és a teljesítőképesség valamennyire is kimutatható csökkenése nélkül nagymértékben nélkülözik ezt a funkciót, miközben más esetekben már az e területen fellépő csekély zavarok is súlyos általános következményeket idézhetnek elő... Minden ösztön, minden funkció képes arra, hogy alárendelje magát és mintegy engedelmeskedjen más ösztönöknek, más funkcióknak. Például az Én-ösztön vagy hatalomvágy kezessé teheti, betörheti a szexualitást, vagy a szexualitás használja fel az Ént. Vagy a gondolkodás eluralkodik mindenen, vagy az intuíció elnyeli a gondolkodást és az érzékelést, kinek-kinek a beállítódása szerint. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a nemi élettől való tartózkodás, az önmegtartóztatás káros lehet az egészségre. Ez a vélemény tévedés, legalábbis ami azt az életkort illeti, amikor az ifjú még tanul. Az önmegtartóztatás többnyire akkor hat károsan az egészségre, ha az ember eléri azt a kort, amikor a férfi képes volna és egyéni döntése szerint akar is meghódítani egy nőt. A szexuális igényeknek gyakorta rendkívüli felfokozódása, amely ebben a különleges pszichikai konstellációban bekövetkezik, biológiai szempontból azt célozza, hogy erőszakosan eltávolítson az útból minden habozást, előítéletet és húzódozást, amire olykor szükség van; hiszen már sokan visszariadtak attól, hogy elszánják magukat a házasodásra, mivel ilyenkor oly sok kétséges lehetőséggel kell számolni. Érthető tehát, hogy a természet megpróbálja átsegíteni az embert az akadályon. A nemi érintkezéssel szemben tanúsított ellenállás vagy az önmegtartóztatás ilyen körülmények között bizonnyal károsan hat, de nem abban az esetben, ha a nemi érintkezésnek vagy a fizikai, vagy a pszichikai valószínűsége és szükségessége nem áll fenn.

Kommentek: