Sissy sara

Leírás:

„A cél az, és annak is kell lennie, hogy egy lány menjen férjhez. De mielőtt vénkisasszonyként besavanyodik, jobb, ha [egyedül] vállal gyereket. A természet egyáltalán nem törődik azzal, hogy előtte tanúk jelenlétében aláírtak-e egy papírt… Igen: ezerszer jobb, ha egy nőnek gyereke, és ezzel az életének tartalma van, mint ha elkeseredetten hal meg.”cclxxxviii A Német Jogakadémiacclxxxix aztán csiszolt német jogásznyelven fogalmazta meg a Führer köznapi stílusban előadott akaratát, és előkészítette a házasságon belül és kívül született gyermekek egyenjogúságának törvényét.ccxc A weimari köztársaság által elutasított tervezetekre alapozott, amelyekben ez olvasható: „A házasságon kívül született gyermekek testi, lelki és társadalmi fejlődéséhez a törvényhozásnak ugyanolyan feltételeket kell biztosítania, mint a törvényes gyermekek esetében.”ccxci A náci akadémia azonban nem lépett túl a kiindulóponton. A leányanyák jogi helyzetének szabályozását a „végső győzelem” utánra halasztották. A közvéleményt már a házasságon kívül született gyerekek jogi helyzetének tervezett rendezése is felbolygatta. Elutasítóan és értetlenül szemlélték, és körömszakadtig ragaszkodtak a hagyományokhoz. A hazug erkölcs, amit elsősorban a felsőbb rétegek képviseltek, felháborította a Führert: „A felső tízezer a leghazugabb. A leghihetetlenebb dolgoknak voltam tanúja. Emberek felháborodtak amiatt, hogy mások házasságon kívüli kapcsolatot tartanak fenn, miközben maguk elvált asszonyt vettek feleségül. Egyszer magamhoz kérettem egy urat, és emlékeztettem a saját múltjára.”ccxcii Frick birodalmi belügyminiszter is szkeptikus volt: „Még sokáig nehézséget okoznak majd az előítéletek a házasságon kívül született gyerekekkel szemben.”ccxciii A náci rendszer ennek ellenére fáradhatatlanul dolgozott a tervezett reformok előkészítésén. 1937 májusától a hivatalos megszólítás például egységesen „Frau” (asszony) volt, amit korábban csak férjes asszonyok esetében használtak.ccxciv Addig valamennyi egyedülálló felnőtt nőt haláláig „kisasszony”-nak nevezték. Az új rendelkezés túlélte Hitlert és rendszerét, a teljes német nyelvterületen használatossá, a női egyenjogúság magától értetődő részévé vált. Hitler mindig is gyermekszeretőnek mutatkozott. Átszellemült mosollyal simogatta a – lehetőleg szőke – gyerekfejeket. Gondosan ápolt legfőbb imázsát is – mint szexszimbólum nem tartozom egyetlen nőhöz sem, tehát mindenkié vagyok – felhasználta a születésszámok növelésére. „A német gyermekek csak ugyanannyira az anyákéi, mint amennyire az enyémek”, jelentette be igényét valamennyi német árja utódra az 1936-os nürnbergi pártnapon. Az előző évben, a Hameln melletti Bückeberg hálaadási ünnepségén, a nemzetiszocialisták legnagyobb tömegrendez-vényénccxcv Hitler köszönetet mondott a gyermekekért. „A gondviselés ezt megadta nekünk – de ezen túlmenően hálát adunk egy különleges termésért is. Köszönetünket fejezzük ki annak a több százezer német asszonynak, aki a legszebbel ajándékozott meg, amivel csak lehetett: sok százezer kisgyerekkel.”ccxcvi Szemtanúk szerint a tömeg felzúgott, az egész tér tombolni és ujjongani kezdett, aminek azután a Horst Wessel-induló vetett véget. Hitler jól megkomponált beszéde azt a benyomást kelti, mintha 1933-tól, a nácik hatalomra jutásától kezdve valóságos népességrobbanás következett volna be. Ez azonban csak részben felel meg a tényeknek.

Kommentek: