Jó lányok

Leírás:

teljesen jellegtelen szállodát egy hatalmas parkoló közepén, amelyet betonnal kerített, kör alakú földdarabokba ültetett platánokkal igyekeztek Liliane lehúzódott kocsijával az út szélére, és tisztes távolságból megvárta, amíg Johann kiszáll az autójából, és besétál a szálloda nagy üvegajtóin át a hallba. Csak egy kis táska volt nála. Mikor eltűnt a szeme elől, Liliane behajtott a parkolóba, és leállította a kocsit. Várt egy kicsit, latolgatta, vajon mennyi ideig tart Johann-nak bejelentkezni a recepción, majd eljutni a szobájába. Vajon a szeretője már várja? Ott fekszik elnyúlva a szokványos szállodai duplaágyon, fekete szatén kombinéba bújtatott karcsú testtel? Johann a tűsarkú cipőknek is nagy rajongójuk volt. Vajon a szeretője is meglepi ezzel a viselettel? Harminc percet adott neki, azután kiszállt az autóból. Meglepően nyugodtnak érezte magát. Mostanáig valahogy azt remélte, még az óvszeres tasak ellenére is, hogy a gyanúja talán nem igazolódik be, hogy talán akad valami más magyarázat. De abban a pillanatban, amikor Johann autója bekanyarodott a hotel parkolójába, Liliane már biztos volt benne, hogy nem tévedett. Johann azt mondta, otthon lesz ma éjjel, és valamelyik könyvelésén dolgozik majd. Liliane most már tudta, hogy hazudott. Ahogy közeledett a szálló bejáratához, a hatalmas üvegajtók önműködően kitárultak előtte. – Jó estét – mondta Liliane a recepciósnak, aki közvetlenül a bejárattól balra, egy hosszú, fautánzatú pultnál foglalt helyet. – Jó estét, hölgyem – felelte a fiatalember. – Miben lehetek a – Mr. Woodstockkal van találkozóm. Johann Woodstock. – Máris, asszonyom. Egy kis türelmet kérek. – A fiatalember szaporán kopogtatta számítógépe billentyűzetét. – Az úr a 112-es szobában van. Azonnal felszólok neki. – A fiú felvette a telefonkagylót. – Ó, ne fáradjon – mondta Liliane gyorsan. – Kérem, ne tegye. Öööö... Az az igazság, hogy meglepetést akarok szerezni neki. – Csábosan mosolygott, remélve, hogy pajkos képzeteket kelt a fiúban. – Hogyne, értem én – mondta rögtön a fiatalember. – Akkor csak menjen végig jobbra a folyosón. A szoba itt van a földszinten. A fiatalember elismerően mérte végig, mintha csak azt mondaná: de szerencsés fickó ez a Mr. Woodstock. Liliane végigment a folyosón. Idáig tehát már eljutott, de mi lesz ezután? Képzelete csak odáig terjedt, hogy követi Johannt a randevújára, de hogy mihez kezd a helyszínen, arról fogalma sem volt. Talán kopogjon a szobaajtón és követelje, hogy engedjék be? Vagy várakozzék odakint, amíg a párocska elő nem bukkan? Az jó darabig eltarthat! A 112-es szoba a hosszú folyosó legvégén helyezkedett el. Liliane határozatlanul toporgott a szobaajtó előtt. Semmit sem hallott odabentről. Fiatal szobalány lépett elő egy „csakis a személyzet részére” feliratú ajtó

Kommentek: