Több kell belőle...

Leírás:

a kuncsaftok nevét, s hogy mikor találkozom velük. Valamelyik nap egy idegennel beszéltem meg randevút késő délutánra, a pályaudvar közelében. A találkozó előtt Olivier-val beülünk Paul bárjába. Az első forró korty kávénál megszólal a - Laura? Találkozzunk inkább kilenckor a pályaudvar előtti parkolóban, jó? Tudom, hogy kicsit késő, de közbejött valami. - A pályaudvar előtt? Nem is tudom... - kezd gyanús lenni a pasas. - A pályaudvar előtt? Nem biztos, hogy ilyen későn szeretnék veled ott találkozni. Olivier felkapja a fejét, s hallgatja a beszélgetést. - Ne félj, Laura, kocsival leszek. Épp csak felveszlek, s már megyünk is. Ne izgulj, nem töltjük Azonnal véget kell vetni ennek a beszélgetésnek, és lemondani a találkát. Szó se lehet róla, hogy ilyen későn a pályaudvarnál találkozzam egy vadidegennel és beszálljak a kocsijába. - Lemondom. Ilyen későn nem megyek sehova. Leteszem a telefont, még a válaszát sem várom meg. Olivier azóta is néz, csak épp a tekintetemet kerüli. Érzi, hogy valami zűr van. - Minden oké? - kérdezi végül. - Persze. Lemondtam a kuncsaftot. •* Még elmosolyodni se volt ideje, máris újra csengett a mobilom. Gondolhattam volna, hogy ez a fura pasi nem hagyja annyiban a dolgot. Nem vesszük le a telefonról a szemünket. Tudjuk mindketten, ki hív, s most először érzem, hogy tilos kis játékaim mégiscsak kettőnk közé állnak. - Laura, miért tetted le? Biztos találkozhatunk később is. Vagy máskor. Csak meg tudunk egyezni, nem? Valamit dadogok, hogy nem érek rá, s megint leteszem a telefont. Olivier szemében düh lobban: mindjárt robbanni fog. Megfogom a kezét, és csó­ kokkal borítom. Érezzük a helyzet súlyát, s várjuk, mikor szólal meg újra a telefon. Pár perc múlva éles csörgés töri meg a csendet. Olivier heves mozdulattal ráveti magát a mobilra, felveszi, s beleüvölt egy hallót. Fogalmam sincs, mit mondhatott a pasas. Gondolom, megijedt a dühös férfihang hallatán. Azt hallom csak, hogy Olivier ordít a telefonba, ne merészeljen többet hívni, mert személyesen fogja Megértem, hogy ebben a pillanatban léptük át azt a bizonyos határt. Olivier mindenfélét üvölt dühében, végre szabadjára engedi az elmúlt hetekben öntudatlanul vagy tudatosan visszafojtott Néhány másodpercnyi ordítozás után levágja a telefont az asztalra. Rám pillant, majd visszatér a kávéjához. Soha többé nem beszélünk erről, de attól fogva előtte is titkolom az ügyeimet. Vége a „magántitkárkodásnak", én újra csak a barátnője leszek, ő pedig továbbra is szemet huny afölött, amit soha nem lett volna szabad megtudnia. Ez az epizód kikezdi kapcsolatunkat, többé már nem az, ami volt. Olivier nem képes színlelni, én viszont nem tudom abbahagyni a dolgot, mindig több és több pénzt akarok. Bármennyire rettegek

Kommentek: