Imádom a fényes, harisnyanadrágos tojásait!!!

Leírás:

csak azt kérdezné, szokott-e autót vezetni. – Mint mondtam, szexuális értelemben azelőtt nagyon is elhanyagoltam magamat. Márpedig a kettő együtt jár, az elszabadult fantázia és a szertartásszerű maszturbáció, nem igaz? – Attól, hogy a férfi tökéletesen idegen volt számára, Liliane egészen fesztelenül tudott beszélgetni vele ilyen kényes témákról. Egy barátjával sohasem lett volna A pincér kihozta nekik a kávét apró fehér porceláncsészékben, és mellé egy ezüsttányérkán aprósüteményeket. – Milyen érdekes. Ez általában fordítva szokott lenni nálam. – Micsoda? Beszélteti a nőket a fantáziáikról? – És azután kielégíti ezeket a fantáziákat? – Például, ha egy nő arról fantáziál, hogy nyilvános helyen szeretkezik. – Tényleg? – Liliane-nek eszébe jutott a jelenet Sammel az ablak előtt, amelyen nem húzta el a függönyöket. Vajon lehetséges, hogy valaki végignézte az egész előadást? Megborzongott. – Fázik? – kérdezte aggódva a férfi. – Egyébként a nyilvánosság előtti szex elég gyakori fantázia a nők – Igazán? Azt hiszem, meg tudom érteni, miért. Gondolom, a leleplezéstől való félelem felfokozza a dolgokat. – Liliane eltöprengett, mit érzett volna akkor, ha szemtől szembe meglát egy illetőt, aki bebámul az ablakán a Sammel való hancúrozás közben. – És maga... hozzásegíti őket? – Igen. Akár ezen a szent helyen is. William elmosolyodott. – Drágám, azt hiszem, most megdöbbentettem magát. De beszélnie kellene a pincérekkel. Elmondanák, hogy viszonylag gyakran előfordul ilyesmi. Természetesen nekik nem szabad észrevenniük, de rendszerint azzal végződik az ügy, hogy jókora borravalót kapnak. Legtöbbször persze, csak kölcsönös cirógatásokról van szó az asztalterítő rejtekében. De úgy, hiszem, találtak már párocskákat teljesen... Liliane azt érezte, hogy a szemérme lüktetni kezd. Elképzelte, amint William becsúsztatja a kezét a szoknyája alá, miközben ő megpróbálja fenntartani a diszkrét látszatot. Felajzotta a gondolat. Szinte érezte a férfi ujjait, amint előrehatolnak a szeméremajkai között, a csiklója irányába... – Az a lényeg, ami itt van – mondta most a férfi, és megkopogtatta a homlokát. – Az agy kitűz maga elé bizonyos kellemes kis célokat. Maga azt mondja, nem fantáziál, lehet, hogy így van, legalábbis a tudatos énje szerint, de biztos vagyok benne, hogy a tudatalattijában megtalálná ezeket a fantáziákat – az izgalom és a szenvedély afféle kis örvényeit, amelyek hallgatagon lesben állnak, és várják, hogy beszippanthassák magát... a – Szóval csak az a kérdés, hogy felfedezi-e az ember a fantáziáit? – Liliane komolyan gondolkodóba esett. – Pontosan. És mivel magának még nincs saját elképzelése, lenne néhány javaslatom ahhoz a játékhoz, amelyet esetleg kedve lesz eljátszani.

Kommentek: