Piros

Leírás:

csemetének. Ha megerőlteti az elméjét, és manapság visszagondol a múltba, akkor mindenekelőtt arra emlékszik, hogy az anyukája icipicit mindig is mérgesnek tűnt. Öt gyermeket nevelt fel egy megközelíthetetlen skandináv faszi oldalán. Az élet így megkeserítette. Amikor a mama nem nyavalygott, akkor megpróbálta az ölébe húzni a kisfiát, hogy elborítsa a puszijaival. Leif ezt nagyon utálta. Olyankor kétségbeesetten kapálózva megpróbált elszabadulni, de a mama erősebb volt nála. Igaz, akkoriban szinte alig ismert olyan embert, aki ne lett volna erősebb, mint ő. Mivel pedig nem sikerült kiszabadulnia az ölelésből, ezért úgy érezte, hogy mélységesen megalázták. Ez az érzés az élete folyamán még számos alkalommal visszatért. Holger ezzel szemben már 21 éves volt. Leif még csak el sem tudott volna képzelni nála nagyobb és erősebb testvért. Holger egészen elképesztő fickó volt. Sikeres élsportoló és ráadásul tisztjelöltté léptették elő az ejtőernyősöknél. Állandóan csajokat hurcolt haza magával. Mivel az Andersson család tarka-barka háza túl kicsi volt az öt gyermek számára, ezért Leif amióta csak az eszét tudta, mindig is Holger szobájában aludt. Csak nem tehették volna be Birgitta, Victoria vagy Melre mellé! Hiszen a nővérei már mind igazi fiatal nők voltak. Andersson apuka szigorúan ügyelt a jó erkölcsre. Persze Leif nagyon is sokra értékelte a nővérei puha karját, melyek gyakran megvigasztalták az apró legénykét. Holgerért viszont valósággal bolondult. Hiába lett kilencéves, a bátyja még mindig egy kézzel fel tudta emelni a magasba. Húsz pfennigért pedig két teljes gombóc fagyit lehetett kapni olyankor, amikor a hétvégén Holgernek és a szíve hölgyének szüksége volt a közös szobára. A bátyja amúgy az egész környék legmenőbb kosárlabda-játékosa volt. Talán az egész világ legjobb kosarasa! Azért is imádta, mert a nagyfiú minden kérdésre tudta a választ. A legeslegfontosabb ok azonban mégiscsak az volt, hogy Holger éjszakánként felkelt, ha Leifet rémálmok gyötörték. Odaült az ágya mellé és megsimogatta a szőke fürtjeit. – Semmi baj, öcsi – szólalt meg, miközben Leif halkan nyöszörgött. – Ha visszatér ez az álom, akkor átküldök hozzád egy cowboyt, aki majd megvéd. Holger valósággal imádta a westernfilmeket. Mindent megnézett, amit csak a tévében adtak. Mivel pedig akkor már nem létezett a Vadnyugat, ezért beállt a légidesszantosok közé, hiszen azoknak is volt puskájuk. Ha a mama és apuka nem volt otthon, akkor az ölébe vette Leifet, és együtt nézték a filmeket. A kisfiú ezekből megtanulta, mennyire fontos, hogy mindenki másnál gyorsabban tudjon fegyvert rántani. Meg azt, hogy nem szabad senki olyanban megbízni, akinek hosszú a haja. Az illetőről ugyanis kiderülhet, hogy indián, vagy ami még ennél is

Kommentek: