Bbw ass felfedje megjegyzés, kérem, mondja el, mit gondol

Leírás:

eszébe jut, hogy talán tartós lesz a kapcsolatuk. Ami engem illet, kezdem úgy érezni, hogy már túl régóta tart ez az egész, és kevés örömöm származik belőle. Egy ideje, ha ő nem kezdeményez, én már nem bújok oda hozzá. Nem ébred már fel bennem a vágy, pedig engem kicsit ódivatú szóval általában elbűvölőnek szoktak tartani. Annyira megijedtem, hogy még a nőgyógyászomat is megkérdeztem, de megnyugtatott: ez gyakran előfordul, ha az ember nem érzi, hogy a másik kívánná. Fején találta a szöget. Szép kis pár vagyunk. Manu a merevedési nehézségeivel, én a hüvelyszárazsági problémáimmal. A legtöbb emberhez hasonlóan én is szeretek szexelni, s azt gondolom, hogy ez borzasztóan fontos egy pár életében; nem véletlen hát, hogy kapcsolatunk már minden eresztékében recseg-ropog. Odáig jutottunk, hogy már csak azt szeretném, hogy legalább néha megkeféljen. Egészen mostanig. Ma este ugyanis megértettem, hogy soha többet nem Furcsa, de úgy tűnik, hogy Manut ez az egész nem érdekli. Az utóbbi hónapokban csak az egyetem és a kocsma érdekli. Szavak nélkül is mindketten tudtuk, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Nem is nagyon harcoltunk, éreztük, úgyse tehetünk semmit. Ha már elmúlt a szerelem, nem lehet visszahozni, még közös akarattal sem. Ma este, miközben némán mossuk a fogunkat egymás mellett a tükör előtt, hirtelen megértem, hogy ez így nem mehet tovább. A kapcsolatunk már-már bohózatba illik. Vajon azért, ami ma délután történt? Biztos, hogy a mai események hozták felszínre, de a feszültség egy ideje ott lappangott már köztünk. Vajon megszólal? Lelkem mélyén érzem, ha nem szól egy szót sem, ha nem találja ki, min mentem keresztül ma délután, akkor mindennek vége. Ez azt jelenti, hogy már nem érzi meg azonnal, mint régen, ha valami nem stimmel velem. Szűk- ségem van rá, hogy hozzábújhassak, szükségem van a vállára, karjára, hogy megvédjen, hogy elfeledtesse, ami ma történt. Bebújok az ágyba. A csend mázsás súlyként nehezedik rám. Ma este ne, Manu, ma este, könyörgöm, törődj velem, ölelj át. Manu is lefekszik mellém anélkül, hogy rám nézne. Hátat fordít nekem, lassan ez lesz már a megszokott pozitúránk. Most világosodik meg előttem végleg, amit hónapok óta nem akarok bevallani magamnak: ez a kapcsolat már halott. Csukott szemmel fekszik mellettem, de én még reménykedem, hogy megszólal. Megtöröm a csendet: - Mmm - válaszolja félálomban. Igen, jó éjszakát, Manu. Isten veled! Az ébresztőóra éles csörgése ver fel kíméletlenül legmélyebb álmomból. Tegnap este sokáig nem bírtam elaludni, csak forgolódtam az ágyban, és újra meg újra végiggondoltam a délutánt. Felkeltem, kimentem a konyhába, és elszívtam az összes cigimet. Még tanulni is megpróbáltam, de hiába.

Kommentek: