Csak néhány videó

Leírás:

Többet már nem lát Atalie, mert ráborítja fátylát az alélás jótékony homálya. Joggal kiálthat föl imigyen bárki, aki elképzeli, milyen lehet annak az embernek az ébredése, akinek már napok óta tilos minden gyönyörteljes álom! És nem gyönyörre ébred, hanem arra, hogy odakint egy férfihang – tehát nem az Isa­bel­la dallamos, mondhatni habos, simogató hangja – ezt mondja: – Itt lesz valahol a fattyú! Egy döfés, és vége! – Az nem elég. A száját is fogd be, mert felüvölti a legényeket a környékről... Nem azért töltötte Rodrigo a legjobb éveit a külvárosban, a legfürgébb, legrugalmasabb besurranó tolvajok közt, hogy ne fogja föl rögvest, hogy hol van, s milyen veszély fenyegeti. Tulajdonképpen a fenyegető hang és a döngő léptek ismerősebbek voltak, mint a környezet, melyet már a harmadik napja élvezett. Úgyhogy azon meztelenül, ahogyan volt, kicsusszant a takaró alól, s a következő mozdulattal már be is gurult az ágy alá. Laposan, mint egy noteszlap. A férfihangok a dolgozószobából hallatszottak. A könyvszekrény-forgóajtó azonban a helyén volt. Rodrigo nem áltatta magát azzal, hogy akik keresik őt, s tőrrel akarják belefojtani a szuszt, nem fogják meglelni a gardrobszoba tapétaajtaját, s nem fognak benézni az ágy alá, látván a frissen széthányt ágyneműt. Úgyhogy miután fölmérte a helyzetet, a legcélszerűbb útját választotta a menekülésnek – legalábbis annak, hogy kijut ebből a szobából: a forgóajtóhoz osont, s kivette a polcról azt a könyvet, mely a kukucskáló nyílást takarta. A titokba Isabella avatta be. Két ismeretlen, marcona küllemű férfi jött-ment a dolgozószobában, s jártukban-keltükben apró csecsebecséket vágtak zsebre. Rodrigo kétségbeesetten nézett körül. A ruhája sehol! A szekrények zsúfolásig vannak holmival – csupa női cucc! Nincs mit tenni, magára kapott egy bő fehér blúzt. A farmer azonban csak a térdéig ment rá. Vadul kutatott valami bőszabású nadrág után, de ha volt is ilyesmije Isabellának, s miért pont ilyenje ne lett volna, azt a fiatalember nem találta meg. Amikor tehát a két mord férfiú betaszította a szoba ajtaját, fehér blúzos, zöld taftszoknyás lány surrant ki a forgóajtó résén; s az ajtó tüstént a helyére siklott. A szétdúlt dolgozószobából a kevésbé gyors észjárású fickók is kikövetkeztették volna, hogy itt nagy baj van. Nem mintha Rodrigo különösebben gyors gondolkodású fickó lett volna. Három dolgot azonban egy életre megtanult: a veszélyt felismerni, láthatatlanná válni és elmenekülni. Alkonyodott. Hatalmas vörös napkorong nyugodott a fennsík szegélyén, a csipkés hegygerincen. A fűrészfogak aprókat harapdáltak belőle. Hamarosan leszáll az éjszaka. A zöld szoknyás kisasszony legnagyobb örömére – hiszen egyelőre ott hasal a teraszon, s az udvart nézi. Oda még fiúruhában sem bocsátkozhatna le. Juan áll lent, az ajtóban, két másik gonosztevővel. Mert hogy ezek rablók, haramiák, gonosztevők, arra a fejét teszi!

Kommentek: