Hatalmas dong a seggében - xvidz69 amatőr pornó videos.flv

Leírás:

- Nem tudom, nekem erről fogalmam sincs - feleltem, lebiggyesztve a számat. - Gondolom, igazad van. - No igen - mondta -, azt hiszed, az én szavam olyan, mint a szentírás, ugye? Bizony mondom néktek, és ha nem így lenne, nem mondanám? Elmosolyodtam. - Mi lenne, ha elmesélnéd egyszer valamelyik álmodat? - kérdezte. - Miért nem? - kérdezte. - Félsz, hogy valami kiderül? - Nekem nincsenek titkaim - feleltem. - Á, nem, egy darab sincs - mondta. - Egész idő alatt csak menekülni próbálsz előlem. - Azért, mert a betegeid hibbantak és mocskos dolgokat művelnek, azt hiszed, mindenki más is olyan. De én nem vagyok olyan. Én normális vagyok. Komolyan elgondolkozva szemlélt egy darabig. - Igen - mondta -, elég normális vagy. - És alapjában véve elég egyszerű is vagyok, és nyílt - mondtam. - Dehogy. Nagyon is bonyolult vagy, de még mennyire bonyolult - jelentette ki, és ez meglepő módon úgy hangzott, mintha dicséretnek szánta volna. - De ha egyszer viszonylag normális vagyok - morogtam bosszúsan -, mit akarsz az álmaimmal? - Végtelen gyönyörűségem telik abban, hogy veled foglalkozhatom - mondta -, amikor akaratod ellenére kiszedek belőled valamit. Szeretek beléd hatolni és kellemetlenül vájkálni benned. Bizony, bizony, szegény kicsi lány. Ránéztem. Aztán elfordítottam az arcom. Bár a szavai feldúltak, valami mélységes boldogság töltött el, ahhoz hasonló érzés, mint amikor arra kényszerített, hogy alávessem magam a férfiasságának. Gordon előtt soha senki nem tudott a kielégülésnek ezzel a tökéletes formájával megajándékozni, és hirtelen világosan láttam: valahol világéletemben arra vágytam, hogy testemen-lelkemen erőszakot kövessenek el. Tizenhat éves koromban, amikor még gimnazista voltam, az egyik osztálytársnőm férjhez ment, és a lányok közt az a szóbeszéd járta, hogy a vőlegény a nászéjszakán olyan brutálisan bánt vele, hogy másnap kórházba kellett vinni és összevarrni. Valamennyi osztálytársnőm és valamennyi édesanya szörnyülködésének és felháborodásának adott hangot e történet hallatán, engem azonban, emlékszem, sóvár irigység töltött el. Persze mélyen hallgattam róla. Viszont komolyan eltöprengtem azon, hogy a többiek közül hányan lehettek, akik titokban ugyanazt kívánták, amit én. Én tulajdonképpen nem hiszem, hogy az efféle vágy annyira kivételes. Ha az lenne, aligha láthatnánk annyi nemi erőszakot sugalló jelenetet a moziban, ami pedig az emberek erkölcstelen vágyaiból él. Olyasmi történhetett velem, mint a vízi csodákkal, azokkal a sarki bódékban kapható, színes papírokkal teli, kis kagylókkal. Amikor egy tál vízbe dobják, a szorosra zárt kagyló kinyílik, és a benne rejlő sok száraz, laposra hajtogatott, jelentéktelen papírdarabka a felszínre úszik, kibomlik és ezernyi váratlan, káprázatos színben ragyog fel; nekem Gordon jelentette ezt a tál vizet.

Kommentek: