Szeretem a váltást a lyukai között

Leírás:

szintén vedelt, és a haverjaival volt, finoman üzent, hogy kint a taxinál találkozzunk, nehogy elmenjek nélküle. Kint találkoztunk. S meg sem álltunk a lakásáig. A mentalista akkor már túl volt a tévéműsoron, ahol ugye első lett, megünnepeltette magát, lubickolt a népszerűségben. Nem tartottam különösebben jóképűnek, mégis vonzott benne valami, gyaníthatóan az ismertsége. Óbudára mentünk, egy társasházi lakásba - udvarias volt, egyszersmind rámenős. Már a taxiban egymásra hangolódtunk, csókolóztunk, smároltunk, harapdáltuk egymás ajkát. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen férfias. A szelíd, szolid visszafogott külső csupán álca volt. A mentalista pillanatok alatt vaddá vált, olyan partnerré, aki nagyon is jól tudja, mit akar egy nőtől. Egyik ámulatból és egyik élvezetből a másikba estem, sőt zuhantam. Különlegesen finom élmény volt. Hajnali három körül értünk hozzá, negyed tízkor köszöntem el tőle, de azt a néhány órát jó mélyen elraktároztam magamban. Ahogy beléptünk az ajtón, én a hálót céloztam meg, s amíg a mentalista töltött magának a bárból, én anyaszült meztelenre vetkőztem, és úgy vártam az ágyban. Ott már nem volt csók, azonnal a lényeg következett. Kibújt a ruhából, és elővette a farkát. Mutatós darab volt, gyönyörű férfipénisz. És tudott is bánni vele. Tudta, mi kell a nőnek. Én hanyatt fe161 küdtem és átadtam magam a gyönyörnek. Olyan pózokat választott, amelyekben dominálhat. Agresszív volt, de figyelmes. A mentalista a férfiasságával elvarázsolt. Kemény menet volt, éppen olyan, amilyenre egy ilyen élvhajhász, szexmániás nő vágyik. S tudod, ilyenkor, az egyéjszakás kaland után mindkét fél eljátssza a flegmát. Tudod, mert alighanem neked is volt benne részed. Udvarias mondatok (kérsz reggelit?) meg hasonlók. Rendszerint mindkét fél zavarban van, de én nem. És a mentalista sem volt ilyen. A heves dugás után hosszan beszélgettünk. Ott az ágyban osztottunk meg egymással gondolatokat. Szó volt úszásról, rólam, és egy sportolónőről, aki nagyon tetszett neki. Természetesek voltunk reggel, a csúcsra járatott éjszaka után, természetesnek tűnt, ahogy elváltunk, ahogy elköszöntünk. Mindketten tudtuk, hogy kösz, ennyi volt. Bevallom, szívesen találkoztam volna vele újra, nem erőltettem, a száma még most is megvan. Így volt jó, így volt tökéletes. Újabb skalp. Újabb ismert név, újabb felejthetetlen baszás. De van, amikor másként történnek a dolgok. Az éjszaka már csak olyan, hogy hullámvasutazik az ember, beletenyerel a jóba. Vagy hazáig futna. S persze olyan is előfordul, hogy csak játszik, vagy éppen játszanak vele. Egy este (egy este a sok közül) megláttam a barna rövid hajú, táncversenyt nyert aerobikedzőt, a legmenőbbet, a legismertebbet. Mondtam magamban, ma este ő kell nekem.

Kommentek: