Dögös.

Leírás:

9 A vermonti Middleburyben közel száz éve működő neves irodalmi akadémia. (A ford.) Columbián. Uramatyám, Columbia! Egyre jobban tetszett. Minden egyes dolog, amit elmondott magáról, csak hozzátett az eszményi férfiról alkotott képemhez, egy olyan férfiéhoz, aki meg akar ismerni, egy zsidó férfiéhoz, akinek én egy siksze lehetek. Philip Roth megértene. Persze az ő regényeiben a zsidó és a siksze találkozása katasztrófához vezet. Ugyan már, mit tud Roth? Fényképet cseréltünk. Engem a fiam kapott le tavaly hálaadáskor, olyan távolról, hogy ne látsszanak a ráncaim és a megereszkedett testrészeim. Azután készült a kép, hogy kezdtek befutni a válaszlevelek a hirdetésemre, és még azelőtt, hogy bárkivel is személyesen találkoztam volna. Sugárzónak éreztem magam. Hova a csudába tettem ennek a fotónak a negatívját? Soha többé nem fogok úgy kinézni, és csak Jonah-nak meg néhány másik férfinak van bizonyítéka arról, hogy ilyen voltam. Jonah egészen Mefisztó-szerű volt a fényképen hegyes, fekete szakállával és vöröses hajával. Teljes mértékben idegennek tűnt. Elképesztően izgalmasnak látszott. Aztán valami megfejthetetlen okból elmaradtak a levelei. Hosszú, az én számomra nagyon hosszú hallgatás következett. Végül visszaküldtem a fényképét. Később elmondta, hogy az üzenet nélkül visszaküldött fotó késztette arra a döntésre, átrepüli az országot, hogy lefeküdjön velem. „Nem áll szándékomban egyedül aludni”- írta. Az utolsó levelét, melyet a felszállás előtt írt, így zárta: „Legyen határtalan a gyönyörünk. „ Barátaim, Bess, Celia, Jean, akik minderről tudtak, váltig óva intettek. Csupa józan és helyes dolgot mondtak. „Honnan tudod, hogy nem őrült?” „És mi van, ha viszolyogsz tőle?” „Ugye nem engeded, hogy nálad lakjon?” Meggyőztem őket, hogy figyelembe veszem a tanácsaikat, hogy mindenképpen végigcsinálom, hacsak nem tapasztalok olyasvalamit Jonah-val kapcsolatban, ami ellenkező döntésre késztet, s hogy képes vagyok vigyázni magamra. Végül azt mondták, élvezzem a szexet. Rengeteget gondolkodtam – hosszú órákat ébren és álomban – ezen a látogatáson. Amint Jonah bejelentette, hogy megteszi az utat Virginiából (mielőtt én meghívtam volna), nem az elutasításon, hanem a részleteken járt az agyam. Nem akartam a kicsi házikómban elszállásolni. Olyan hely kellett, amelyik intimebb, egyszersmind nyilvánosabb is. Semleges helyet kerestem, ahol eldönthetjük, kedveljük-e annyira egymást, ha egyáltalán, hogy megtegyük a következő lépést. Jonah ezt írta válaszul az aggályaimra: „Mi ketten amolyan rendhagyó szerződést kötöttünk. Én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy amint vállaltam, rendelkezésedre álljak – szándékos a kétértelműség –, és remélem, a viaskodásod nem befolyásolja a szándékodat, hogy

Kommentek: