Aranyos af.

Leírás:

állambeli Madisonba – ez az a hely, ahol Berkeleyn kívül még el tudnám képzelni az életemet. Berkeleyhez hasonlóan Madisonban is jórészt demokraták élnek, és a kevés republikánus is meglehetősen eszes. Réges-régi barátaim élnek Madisonban, akiket most – Megyek Madisonba – közöltem Mattel. –Meglátogatlak. Meglehetősen rövidre sikerült beszélgetés volt. Madisonból aztán újra felhívtam. – Bérelek egy kocsit, és itt töltöm a hétvégét. Tudsz ajánlani egy helyet, ahol Azt akartam hallani: „Aludj nálam.” Logikus lett volna, a fenébe is. – Miért jöttél ide? – kérdezte. Letaglózott a hangjából áradó hűvösség. Még reggel volt, túl korán az M & Mpároshoz. – Gondolom, nem tudom megakadályozni, hogy ide gyere. Van pár motel a – Nem tudom, miért kellene találkoznunk. Semmi dolgunk egymással. Semmi olyan, amit telefonon ne lehetne megbeszélni. – Megvan mindkét kezed és lábad? Van valami, amit nem árultál el? Együtt élsz valakivel? Egy férfival, vagy egy kutyával, netán olyan helyen, amit titokban akarsz – Az istenit, nem értem, miért nem elég neked, ha telefonon beszélünk? – tört ki dühösen. A hangjából kiveszett minden báj és kellem. – Kurvára elrontod az egészet az erőszakoskodásoddal? –üvöltötte teli torokból. – Felőlem aztán oda mész, ahova akarsz. Mostanra már bizonyára tisztában vannak vele, hogy bár sok pénzem nincs, igencsak eltökélt tudok lenni. A kíváncsiság makaccsá tesz. Meg persze a düh is. Senki nem beszélt így velem 1962 óta, amikor gimnáziumi tanári pályám elején George Swinton elküldött a pokolba, én pedig páros lábbal rúgtam ki az osztályból, amit akkor még többé-kevésbé büntetlenül megtehetett egy tanár. Itt van ez a Matt, ez a háromnegyed részt csodálatos ember, aki egyszer csak minden ok nélkül így kezd viselkedni. Ezt nem hagyhattam annyiban. Találkozni fogok vele, és a lehető legjobb arcomat mutatom majd neki: elfogadó és csodálatos leszek, minden, csak nem fenyegető. – Tudod, hogy nem kell lefeküdnünk – mondtam neki a telefonban. – Iszunk egy kávét vagy egy martinit, aztán ha úgy látjuk jónak, fogom magam, és elmegyek. Hogyan is tudna ellenállni nekem? Igaz, eddig sikerült, de most új időszámítás kezdődik. A madisoni vendégszobámban összecsomagoltam a holmimat, még egyszer megnéztem a térképet, és beállítottam az ébresztőórát. Hétkor fogok kelni, ami azt jelenti, hogy délre már Mattnél leszek. Csupán öt rövid órácska. A felkelő nap sugarai fogják Hétkor berregni kezdett az óra, és ezzel egy időben valamiért a fejemben is ugyanilyen berregést éreztem. Mi történhetett az éjjel? Mintha útonállók foglalták volna el az arcüregemet, hogy onnan vegyék ágyútűz alá az autóvezetésért is felelős homloklebenyt. Kétségbeesettem kaptam az óra után, lenyomtam, majd kikászálódtam az ágyból.

Kommentek: